Enigma kinetik steam punk café (Kolozsvár, Szentegyház utca - jelenlegi nevén Iuliu Maniu - 12.)

Bevallom őszintén, amikor tavaly nyáron részt vettem az első magyar steam punk kocsma-étterem, a Krak’N’Town megnyitóján, 

fogalmam nem volt arról, hogy ez a nyugati civilizációban egy viszonylag elterjedt stílus és szubkultúra, mely a neoviktoriánus ízlés- és formavilágot idézi meg, a gőzgépek korszakát, s ezt dúsítja szecessziós, rokokós elemekkel. Az irányzat budapesti képviselője esetében egész sztorit találtak ki az egység köré, ami tökéletesen illeszkedik a wikipédiában olvasható frappáns leíráshoz: „egy steampunk mű a klasszikus értelemben nem is sci fi igazán, mert nem realista - egy megtörténhetetlen, bekövetkezhetetlen jövőt vagy alternatív jelent ír le.”

Mindezek után érhető, hogy amikor ránéztem a goole maps-re Kolozsváron és láttam ott egy steam punk kocsmát megjelenítve, akkor rögvest arra vettük az utunkat. A beltér tökéletesen hozza a szokásos dizájn-elemeket, egymásba kapaszkodó, forgó fogaskerekek fednek egy falat, 

másik oldalon fémember biciklizik, de a plafonról is lógnak mozgó elemek, a bárpult dekorációja Verne Gyula idejét varázsolja elénk.

Az Enigma a dizájnt leszámítva nem különösebben izgalmas hely, átlagos, korrektnek mondható pub-ételeket kínál. Mi kecskesajttal töltött cukkini tekercseket kértünk, valamint bruschettát. 

Italfronton egy fokkal rosszabb a helyzet (száraz kimért bor például nincs egyáltalán), pedig az extravagáns külső direkt kínálja az ötletet, hogy legyenek extravagáns sörök, borok és tömények - mint ahogy egyébként a Krak’N’Town-ban van.

Ezzel együtt, ha az ember Erdély fővárosában jár és nem látott még steam punk kocsmát, egy látogatást mindenképpen megér a Mátyás szobortól három perc járóföldre található hely. Igyunk egy pohár ipari sört, más úgy sincs, és együnk inkább a szomszédos Olivo nevű helyen, mely jó és nem túl drága.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.

Szeri csárda (Ópusztaszer, az Emlékpark tőszomszédságában)

A Szeri csárának Ópusztaszeren igencsak kedvező a lokációja, hiszen az emlékpark szinte garantálja a vendégkört. Mi is egy ottani látogatás után ültünk be, sok év után ismét.

Negyed évszázados tapasztalattal a hátam mögött állíthatom, hogy ennyire ellentmondásos kép talán soha nem alakult ki bennem egy éttermi élmény után: a Szeri csárdában voltak komoly magasságok és mélységek.

Az autentikus patinás tárgyakat dekorációképpen kiválóan alkalmazó hangulatos beltér nagyon tetszett, a kiszolgálás átlagos volt.

Ami a konyhát illeti, kezdjük talán a negatívumokkal: az erős paprikát nem szelték frissen, kissé fonnyadt volt, a kenyér gyatra minőségű és száraz. A töltött káposzta tölteléke felejthető, rajta túrósodó tejfel, mellette néhány darab szomorú, ultraipari préselt húskocka, maga a töltött káposzta erősen túlpárolva.

Mindehhez képest díjaztuk, hogy az étlap nem regény hosszúságú, el lehet hinni, hogy az ételek zöme nem a fagyasztóból kerül elő, mint sok helyen. Friss halból készült a nagyon sűrű vegyes halászlé, 

és valóban vargányás volt a „harcsapaprikás” (nem ritka a vargánya kiváltása termesztett csiperkével, itt szerencsére nem élnek ezzel a „lehetőséggel”), ami pörkölt volt, nem paprikás, de kicsire nem nézünk. Ezutóbbi mellett a kemencés csuszát nem találtuk igazán meggyőzőnek. 

A birkapörkölt olyan volt, hogy tanítani lehetne, egyik legjobb, amit valaha ettem, 

(fél adag)

a pacalpörköltet is kifejezetten finomnak találtuk, akárcsak a két étel mellé adott köreteket, a kifogástalan újkrumplit és a remek állagú és ízű galuskát.

Egy biztos: összességében jó élménnyel távoztunk.

A birkapörköltet pedig feljegyezzük a legjobbak közé.

Dorozsmai Endre

Kishúsom (Budapest, Madách Imre utca 10.)

A „Konyhafőnök” című tévés vetélkedő első sorozatában a versenyt kis híján megnyerő Wossala Rozina a világhálós reakciókból ítélve eléggé megosztotta a közönséget, az viszont kétségkívül érződött, hogy felkészült, jó ízlésű, kreatív séf, megérdemelten jutott el a végső küzdelemig. Azóta fényes karriert futott be a „Bestia” nevű kultikus hely üzletvezetőjeként, az említett műsor zsűritagjaként s legújabban a „Kishúsom” nevű csúcs hot-dogozó életre hívójaként.

A nemrégiben Budapesten járva célba vettük ezt az igényes street food egységet s nem csalódtunk.

A kiszolgálás remek, a beltér parányi, de hangulatos. Tetszett, hogy az áttekinthető, szerény merítésű, de annál igényesebb menüben a vega kolbász állandó jelleggel „kifogyott”.

A vegetariánus ételekkel semmi bajom, de idegesítő, amikor húsosnak akarnak látszani. Vega virsli, vega bécsi, vega kolbász, vegaburger - humorfesztivál.

A First nevű sörfőzde remek APA-ját tartják (American Pale Ale, illatos, aromás, felsőerjesztésű sör) igencsak baráti áron (650/fél liter).

Hasonlóan kedvező a napi desszert díjszabása (550), kértünk is egy mákos gubát, ami emlékezetesen finom volt.

A hot-dogok már inkább próbára teszik a pénztárcát, felmennek 1800 forintig, de hát minőséget jellemzően meg kell fizetni.

Rendeltünk egy soft opening combót (990) (frankfurti virsli, true style, ami azt jelenti, hogy adnak hozzá szalonnachips-szet, karamellizált hagymát, savanyú mixet és paraszt mustárt) 

továbbá egy marhakolbászosat currys stílusban (ez thai curryt jelent, továbbá marinált ananászt, kesudiót, lyoni hagymát és amit nagyon értékeltünk: beígérés nélkül tettek rá zöld koriandert).

Kifogástalan, izgalmas, vibráló volt mindkét hot-dog.

A maga műfajában kiváló hely a Kishúsom, keveset ígér, de azt kamattal adja.

Dorozsmai Endre