Szatmárnémeti azon történelmi városaink
egyike, ahol a magyar jelenlét még meghatározó. A városnak román ugyan a többsége,
de a magyarok közel felét teszik ki a lakosságnak. A város főterét ékítő Dómhoz
címzett étterem, melynek egyébként a hivatalos neve „The Dome”, magyar
tulajdonban van, a pincérünkkel is magyarul kommunikáltunk.
Nem meglepő, hogy
az alapjáratú étlap kétnyelvű, román s magyar. Az étterem olasz karakterű, de
akad az étlapon nemzetközi és helyi fogás is, példának okáért rántott
Camembert, Cézár saláta a másik oldalról meg marhagulyás.
Kértem egy tagliatelle-t a tenger
gyümölcseivel,
s egy panna cotta-t,
társam bruschetta variánsokat rendelt.
A pasta
remek volt, nem a legolcsóbb, nagyipari préselt rákkal „dúsított” tengeri
egyveleget adták, hanem igényes darabokat, polipot, tintahalat, kagylót, melyek
ízre és állagra egyaránt kitűnőek voltak. Hasonlóan jó volt a bruschetta is,
melyek között volt egy sonkás, egy tonhalas, egy gombás és egy paradicsomos. A
panna cotta is jól sikerült, nem túlozták el a zselatint és nem spórolták ki a
tejszínt belőle, a friss gyümölcsből készült málnamártás pedig pazarul illett
hozzá. Apró kritikai megjegyzésem, hogy egy ilyen színvonalú helyen nem kellene
az olívaolajon spórolni, és pomace olajat adni extra szűz helyett. Mint ahogy
eleve pomace avagy sansa olaj (melyet vegyileg vonnak ki a hideg préselés után
megmaradt szubsztanciából) nem kellene sehol sem a vendég elé kerüljön.
A kiszolgálás kedves, udvarias.
Nyáron csak a terasz üzemel, mely nagyon hangulatos, igényes. Mivel fedett,
vitatható, hogy mennyire helyes a dohányzás engedélyezése, engem nagyon zavart
a szomszéd asztaloknál ülők füstje. Mindazonáltal kellemes időt töltöttem is,
jót ettünk, baráti áron szeretnivaló helyen.
A szöveg a Demokrata számára készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése