Vinto borbár és étterem (Temesvár, a Mercy utca és a Jenő herceg utca sarkán)

A tágan értelmezett Erdélyt is elérte az utóbbi években az a minőségelvű megújulás, ami Magyarországon 2008 táján vált igazán érzékelhetővé. Az éllovas a két háromszázezres nagyváros, Kolozsvár és Temesvár, ahol csak egyetemista több él, mint egy közepes székely városban.

Ezutóbbi lassan két tucat olyan egységgel bír, mely bárhol a világon megállná a helyét, Kolozsváron pedig még ennél is jobb a helyzet. Legutóbbi felfedezésem a Vinto, mely egy kivételes sarkon helyezkedik el, két olyan utca szegélyezi, melyek visszakapták régi, monarchia-korabeli nevüket. Kérdés, hogy egész Erdélyben van-e egyáltalán még egy ilyen utcasarok.

A Vinto alapvetően borbár, szédületes borválasztékkal, csak kimérve annyi bort tartanak, mint amennyi sok helyen összesen szerepel a borlapon. Emellett a két legjobb helyi sörfőzdétől, a Beretától és a Hop Hooliganstől kézműves csúcssöröket is kínálnak, ami egyelőre még messze nem annyira jellemző Bánságban és Erdélyben, mint otthon, Magyarországon.

A beltér ügyesen elegyíti a modern és a rusztikus elemeket, jól ki van találva az egész dizájn, otthonos, meghitt, laza és elegáns egyszerre.

A konyha virtuóz, előszeretettel használnak presztízsalapanyagokat, tonhalat, lazacot, avokádót, rákot, libamájat, bélszínt, báránygerincet. A tálalás pazar, a kiszolgálás kedves, mosolygós, szolgálatkész. 2500 forintnak megfelelő lejért ahhoz hasonló menüt kínálnak, mint Budapesten e műfaj legjobb helyein, a Fricskában, az Olimpiában vagy a Laci!Konyhában. 

Ettünk két menüt, benne édesköményes bablevest, 

garnélás rizottót, 

marinált padlizsánt, 

sült paprikás makrélát, 

gorgonzolás arancinit 

orechiete-t laskagombával,

továbbá libamájtriót, 

lazac-tatárt, 

tőkehalat 

s egy török édességet. 

Minőségben még nem tartanak az említett fővárosi helyek szintjén, de helyi viszonylatban az előforduló hibák dacára is messze kiemelkedő a konyha teljesítménye.Külön kiemelést érdemel a remek tea és a kávé továbbá az is, hogy az ételekhez kért olívaolaj és parmezán kiváló minőségű volt. Értékeltük, hogy nem ipari borsliszttel teli borsszóró, hanem bors- és sódaráló volt az asztalon.

Le merem írni: ezidőtájt a Vinto Temesvár legizgalmasabb vendéglője.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.

Dóm étterem (Szatmárnémeti, Széchenyi u 5.)

Szatmárnémeti azon történelmi városaink egyike, ahol a magyar jelenlét még meghatározó. A városnak román ugyan a többsége, de a magyarok közel felét teszik ki a lakosságnak. A város főterét ékítő Dómhoz címzett étterem, melynek egyébként a hivatalos neve „The Dome”, magyar tulajdonban van, a pincérünkkel is magyarul kommunikáltunk. 

Nem meglepő, hogy az alapjáratú étlap kétnyelvű, román s magyar. Az étterem olasz karakterű, de akad az étlapon nemzetközi és helyi fogás is, példának okáért rántott Camembert, Cézár saláta a másik oldalról meg marhagulyás.

Kértem egy tagliatelle-t a tenger gyümölcseivel, 

s egy panna cotta-t, 

társam bruschetta variánsokat rendelt. 

A pasta remek volt, nem a legolcsóbb, nagyipari préselt rákkal „dúsított” tengeri egyveleget adták, hanem igényes darabokat, polipot, tintahalat, kagylót, melyek ízre és állagra egyaránt kitűnőek voltak. Hasonlóan jó volt a bruschetta is, melyek között volt egy sonkás, egy tonhalas, egy gombás és egy paradicsomos. A panna cotta is jól sikerült, nem túlozták el a zselatint és nem spórolták ki a tejszínt belőle, a friss gyümölcsből készült málnamártás pedig pazarul illett hozzá. Apró kritikai megjegyzésem, hogy egy ilyen színvonalú helyen nem kellene az olívaolajon spórolni, és pomace olajat adni extra szűz helyett. Mint ahogy eleve pomace avagy sansa olaj (melyet vegyileg vonnak ki a hideg préselés után megmaradt szubsztanciából) nem kellene sehol sem a vendég elé kerüljön.

A kiszolgálás kedves, udvarias. Nyáron csak a terasz üzemel, mely nagyon hangulatos, igényes. Mivel fedett, vitatható, hogy mennyire helyes a dohányzás engedélyezése, engem nagyon zavart a szomszéd asztaloknál ülők füstje. Mindazonáltal kellemes időt töltöttem is, jót ettünk, baráti áron szeretnivaló helyen.

 

A szöveg a Demokrata  számára készült.

Gyilkos tó étterem (Gyilkos tó)

A Gyilkos tó Gyergyószék egyik igazi turistacsalogató látványossága. Nem csoda, hogy a tó köré épült egy egész komplexum, melyben az autentikus korondi kerámiától a különféle giccsekig mindenfélét meg lehet venni, az árukkal teli butikokkal szemben pedig bármely teraszon potom pénzért (értsd 1500-2500 forintért) jóllakásig ehetünk egy italt is beleértve.

Aki ennél előkelőbb helyen étkezne, az választhatja a rendkívül igényes belterű, és az épület mindkét oldalán pazar kilátású teraszt üzemeltető Gyilkos tó éttermet. A pincérek közül többen is kommunikálnak magyarul, s van magyar étlapjuk.

Kis társaságunk sokfélét rendelt, a legnagyobb meglepetést a meggymártással felszolgált libamáj okozta, mely hat szelet hirtelen pirított hízott májat fedett, (az étlap szerint 150 gramm, tehát szinte főételnyi adag), mindezt pedig 1400 forintnak megfelelő lejért. 

Ehhez képest egy nem túl meggyőző sajttal besütött csirkecomb 2300 forint volt.

Ki érti ezt? Ettünk még kacsamellet,

sült pisztrángot,

sertésoldalast BBQ mártással,

roston sült zöldségeket,

csokilávát

és somlói galuskát.

Ételeink nem voltak hibátlanok, de meghaladták ízben, tálalásban, igényességben a helyi átlagot.

A kiszolgálás azon túl, hogy meglehetősen lassú volt, nem is bizonyult túl figyelmesnek, egyikünknek sem a levesét, sem a desszertjét nem hozták ki, mikor jeleztük  a problémát nem kértek elnézést, csak kihozták a rendelt ételt.

Összességében mivel nem siettünk, jól éreztük itt magunkat, azoknak ajánljuk nyáridőben a helyet, akiket nem zavar, ha több mint fél órát kell az ételekre várni.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.

Hun tanya (Szentegyháza, Hargita megye, külterület)

A Kárpát medence egyik legmagyarabb és legszebb vidékén, Csíkszereda és Székelyudvarhely között, Szentegyháza határában magasodik egy csodálatos, jurtaszerű épület, melyben a „Hun tanya” nevű étterem működik. 

A pazar kiállítású, fatábla borítású étlapot latin betűkkel és rovásírással is szedett belső oldalak díszítik. Jobbról az ételválasztékról olvashatunk, balról próbára tehetjük rovásolvasó ismereteinket a „Rege a csodaszarvasról” című vers kisilabizálásával vagy a hét vezért nevének kiolvasásával.

A választék szűk, ami bizalomgerjesztő, a vendég lelki szemei előtt nem magasodik egy gigantikus fagyasztó, melyben az étlapon szereplő 200 étel foglal helyet, mint annyi útmenti csárdában. Kínálnak két levest, hét főételt (a csirkeételek mellett csülköt, szűzérméket és citrommártásos pisztrángfilét) továbbá két desszertet, palacsintát valamint a Székelyföldön igen népszerű áfonyalekváros túrófánkot.

Jómagam egy BBQ oldalast kértem, ami finom volt. Elviseltem volna több pörzsanyagot rajta, de megnyerő volt így is, mind az ízre, mind az állagra. Ízletes volt a köret, a tepsis krumpli és saláta is. Az adag ellen sem lehetett kifogásom. Az árak barátságosak, legolcsóbb főétel 1200, a legdrágább 1700 forintnak megfelelő lejbe kerül.

Az itallap bővülhetne magyar borokkal, kissé abszurd, hogy egy ennyire magyar szellemű helyen ne lehessen kapni egyetlen tételt, amit magyar ember termelt volna.

Összességében kellemes időt töltöttem a Hun tanyán s csak javasolni tudom mindenkinek, hogy álljon meg a festői szépségű hargitai táj eme építészeti gyöngyszemében akár egy kávéra, akár egy jót ebédelni.

A szöveg a Demokrata számára készült.