Erdélyi ételek 10. Kürtős kalács

A kürtős kalácsot akár az első helyre is tehettem volna, amennyiben az lett volna a kérdés, hogy melyik a legismertebb, legikonikusabb erdélyi étel. A kürtős kalács sokfelé hódít, ha nincs is minden sarkon Frankfurttól Párizsig egy kürtőskalácsos (mert pizzás és gyroszos bizony van), tény, hogy sokfelé találkozni ezzel az ínyencséggel. Annyi biztos, hogy az anyaországot már meghódította. De nem állom meg hogy ide ne szúrjam, hogy a minap a Szabadkán megtartott történelmi tantárgyversenyen, amit a Széchenyiről elnevezett tanügyi intézményben idén épp Széchenyi tárgykörben tartottak meg, a szünetben épp helyben, az iskolaudvaron sütött klasszikus kürtőskalács volt a gyermekek uzsonnája.

Jómagam sokfelé ettem jól elkészített, ízletes kürtőskalácsot, nyári fesztiválokon, Budapesten, Vácon, s még sorolhatnám, de kedvencem a szentivánlaborfalvi. Ott komoly kultúrája van a lisztnek, pityókás kenyerük is messze földön híres. Azt talán mondanom sem kell, hogy a parázs felett sütöttet részesítem előnyben az elektromos sütő segítségével készítettel szemben.

Nincs saját receptem, igazság szerint nem is sütöttem soha kürtős kalácsot, annyi közvetlen közöm van a műfajhoz, hogy egy borász jóbarátom kérésére beszereztem évekkel ezelőtt e csemege készítésére kitalált célszerszámokat, amelyekre tekerik fel a kalácsot.

Annak pedig nincs értelme, hogy utánközöljek bárkitől is receptet, jelzem, hogy a három legnépszerűbb receptes oldal (Apróséf, Mindmegette, Nosalty) mindegyike közöl e témában útmutatást, úgyhogy a releváns információk két kattintásnyira vannak a világhálón.

A kürtős kalács egyébként 2015 decembere óta hungaricum.

Azt talán felesleges is mondanom, hogy a románok is le akarják védetni, mint tipikus román terméket (vagy tán meg is tették…), ismerjük logikájukat, mindenki, aki az általuk jelenleg birtokolt területen valaha született, az román volt, Hunyadi Jánostól Kinizsi Pálon, Dózsa Györgyön át Kőrösi Csoma Sándorig, szerintük az első román sörfőzdét Temesváron hozták létre 1718-ban, s az sem zavarja őket ennek hirdetésében, hogy az ezerhétszázas évek elején nemhogy a jelenlegi Románia nem létezett, de ilyen nevű országról sem álmodott még senki.

Akárhogy is legyen, a kürtős kalács a mienk, magyaroké, székelyeké, akárcsak a nyelvünk, a táncaink s az anyaföldünk.

Dorozsmai Endre

A szöveg az itthon.ma oldal számára készült.