Az Igazi Csíki Sör és a hamis marketingszöveg

Az Igazi Csíki Sörnek megjelenésétől rajongója voltam. 

A tulajdonosról először a törpe vízierőművek kapcsán lehetett a médiában hallani, nem vagyok a kérdés szakértője, de élből ellenzek mindenféle természetromboló tevékenységet, s amiket olvastam erről az ügyről, az inkább abba az irányba tolt, hogy ellenezzem e kezdeményezést.  Hogy most épp hol tart a törpe vízierőművek ügye, nem tudom, nem is jelentős a témánk szemszögéből, tény, hogy nem jó pont nálam a vállalkozónak, de nem is annyira rossz, hogy ne üdvözölném bármely jó kezdeményezését a legnagyobb lelkesedéssel.

Az Igazi Csíki Sör márkájának megalapítását több szempontból is dicséretesnek tartom.

Végre akadt valaki, aki felvállalja, hogy csak a magyar fogyasztókat célozza meg magyar imázzsal, magyar címkével, magyar fülszöveggel. Az Igazi Csíki Sörön annyi szerepel románul, amennyit törvényességi okokból fel kell tüntetni rajta. 

Az egyik legnagyobb bajunk, hogy nem magunk fele fordulunk, hogy nem teremtjük meg a magunk párhuzamos társadalmát, gazdaságát, oktatását. Az asszimiláció nagyrészt a túlzott nyitottságunknak köszönhető. A sikernek kisugárzása van, példa a másik vállalkozónak, így kétszeresen népnevelő hatású.

A jól megtervezett dizájnnak egyértelmű identitáserősítő hatása van. Sokak szerint jól jött Lénárd Andrásnak a Heinekennel folytatott pereskedés, mert ingyen reklámot kapott. Igen, ez így van. De ettől a teljesítménye még tény, és az ingyen reklámot ne irigyeljük tőle, hanem örvendjünk neki. Teremtett egy székely márkát, melyre a magyarok büszkék lehetnek bárhol világon.

Mindezeken túl úgy vélem, hogy maga a sör kifejezetten jó. Mondom ezt úgy, hogy olvastam hozzáértők kritikáját is, akik szerint gyengült a minősége. Én ezt nem éreztem, pedig kezdettől tisztes mennyiséget ittam belőle. Az Igazi Csíki Sör az a sörmárka, mely megjelenésétől a legstabilabban adja nekem hozzávetőleg ugyanazt az élményt. Ami nem áll sok stabil technológiával rendelkező nagyipari sörre. A minőségfluktuációnak soka oka lehet, ebbe a kérdésbe nem mennék bele, minden esetre merem állítani, hogy az Igazi Csíki Sör stabilan jó sör.

Mindezek után hidegzuhanyként ért, hogy Lénárd a Heti Válasznak azt nyilatkozta, amikor a sikereiről kérdezték, hogy "Nem csodálkozom, hiszen Romániában és Magyarországon mi gyártjuk az egyetlen igazán kézműves sört".

Ha valóban mondott ilyet, akkor sürgősen helyesbítsen, ha nem akkor, meg még sürgősebben.

Mert ez az állítás többszörösen hamis és minden, a tényeket ismerő jó érzésű sörrajongóban ellenérzést szül.

Egyrészt az Igazi Csíki Sör már rég nem kézműves, megkockáztatom: soha nem is volt az. Persze tény, hogy a kézművesnek mondott kisüzemi sörök nagy részére igaz ez, de attól még valaki, aki teríteni tudja Erdélyt és Magyarországot a sörével, akiknek a kapacitása nagyobb, mint többezer tényleges kézműves főzőé együttvéve, az ne nevezze a maga termékét „igazi kézművesnek”, mikor tudhatja, hogy nem az.

Nem mondom, hogy ne használja magát a kifejezést, hiszen azt ma már általános jelleggel a kisüzemire értik, mióta a magyar sörforradalom központi figurája, Bart Dániel, aki egyben kézműves sörfőzésnek lökést adó a Főzdefeszt kitalálója és főszervezője kézművesnek keresztelte el a kisüzemit, lényegében marketing-okokból. No de „igazi kézművesnek” beállítani egy sört, ami egyáltalán nem az: eget verő hamis állítás. S mint írtam, kétszeresen hamis, hisz pont azok kézművességét tagadja, akik joggal használhatják e megjelölést. Mert vannak belőlük nem kevesen, Magyarországon több mint félszáz valódi kézműves főző működik, akinek sörét más is issza, s akkor nem szóltunk azokról, akik csak a maguk élvezetére készítenek sört.

Olyan ez, mintha egy több millió palackot forgalmazó „bortengerészeti” magáncég tulajdonosa azt állítaná, hogy ő készít egyedül Magyarországon kézműves bort. Miközben vannak, akiknél a kézművesség nem áll meg a kézi szüretnél, hanem tényleg mindent kézzel csinálnak, a préselést, a csömöszölést, a fejtést, a hordómosást s hadd ne soroljam.

Egy szó, mint száz: vissza kellene fogni egy kicsit az alaptalan marketingszövegből, mert visszaüt.

S  ez igazán kár lenne, nemcsak a cégnek, de nekünk is, akik e sörmárka rajongói vagyunk. Mert ha nem visszakozik Lénárd András, ezentúl csak fogyasztók leszünk.

Talán ő is érzi a különbséget.

Dorozsmai Endre

A szöveg az itthon.ma honlap számára készült, ott jelent meg először július 15.-én.