"Ha az emberiségnek marad még annyi ideje, hogy korunkat kultúrtörténészek
is értékeljék, előbb vagy utóbb valaki papírra fogja vetni: az ezredfordulós
évek meghatározó értéke a hatékonyság volt. Az a hatékonyság, melynek jelentőségét
aligha lehet túlbecsülni. És aminek vitathatatlan hiányossága, hogy sem a szép,
sem az igaz, sem pedig a jó nem hatékony – ellentétben a csúnyával, az igaztalannal
és a rosszal, amelyek ráadásul nyereséggel is kecsegtetnek a mindennapi életben”
– írta Alkonyi László bő másfél évtizede, 2000-ben, a Borbarát őszi számának
előszavában.
S mennyire igaza volt.
A hatékonyságmániás
profitközpontúság az, aminek köszönhető a társadalmi problémák sora, a
kereskedelmi televíziók lefele nivellásából eredő közbutulástól, a közerkölcs
romlásán át az elszegényedésig.
Egy okkal több, hogy tiszteljük
azokat, akik saját profitszempontjaikat háttérbe tolva értéket mutatnak fel.
Középszerű alapanyagból középszerű ételeket adni dohányfüstös étteremben, a
igénytelen átlagot kiszolgálni: ez az, ami leginkább profittal kecsegtet
manapság. Minőségi alapanyagokat használni, amikor egy szűk kisebbség képes
csak azt értékelni, s annak csak egy része hajlandó megfizetni is azt, a közönséget
nevelve kíméletesen, kreatívan elkészíteni az ételeket nagyon is értékelendő
dolog ma, amikor tömegek isszák a félédes vörös lőrét, netán még kólát is öntenek
bele, eszik átsütve a bélszínt, tonhalat vagy lazacot, azt hiszik a roppanós
zöldségről, hogy nyers, miközben túlfőve esznek szinte mindent.
Ilyen étterem Temesváron a
mediterrán ízekre alapozó Misto a Savoyai Jenőről elnevezett utcában. Igényes,
elegánsan lezser, hangulatos, otthonos a beltér, igényes az étlap, az
alapanyagok és a konyha.
A hely megalapításától tilos a dohányzás, ami persze
természetesnek tűnhet, de sajnos mifelénk messze nem az, hála Istennek, mire e méltatásnak
beillő kritika megjelenik, ez már vélhetően nem lesz probléma - abban az
esetben legalábbis, ha a jogalkalmazó szervek komolyan veszik a vendéglátóipari
egységekre vonatkozó dohányzási tilalmat.
Elég rápillantani a hely facebook-oldalára
ahhoz, hogy lássuk, itt nem törődnek az elmúlt fél évszázadban meggyökeresedett
kulináris sémákkal, a képekről is átjön, hogy üde, friss, fantáziadús konyhát
visznek és szépen tálalnak. Az olasz konyha klasszikusai dominálnak az étlapon,
rizottók pasta-k - értékeltük, hogy a penne, spagetti, papardelle mellett van
ravioli is, amit, ha helyben készítenek – aminek itt jó esélye van – akkor sokkal
nagyobb kihívást jelent a konyha számára az előbbieknél. Emellett tartanak klasszikus
pubos ételeket, hamburgert, tortilla-t, angus steakeket és népszerű nemzetközi
salátákat.
Rendeltünk töklevest, ami a napi
menühöz tartozott, spárgás lazacot, hamburgert zöldségchipsszel, sült
krumplival, panna cottat valamint canollot, ezt a szicíliai izgalmas és Budapesten
legalábbis egyre népszerűbb desszertet.
A leves korrekt volt,
a lazacot
kíméletesen készítették el, kis pörzs nem ártott volna, de így is messze átlag
feletti volt, a spárgát nem főzték túl, a fogást összességében élvezetesnek
találtuk.
A hamburger is kifejezetten jó választásnak bizonyult, a legjobbak
közé tartozott, amit a tágan értelmezett Erdélyben ettem.
A hasábburgonya nem
volt mirelit, a gombából, répából, zellerből, krumpliból álló zöldségchips,
amit az előbb említett hasábburgonyával együtt mini-fritőzkosárkában hoztak ki,
kifejezetten jó kísérője volt főételeinknek.
Ízlett a panna cotta is, kézműves
áfonyalekvárt adtak hozzá, friss gyümölcs coulis-nak jobban örültünk volta
(mondjuk málnából), de így is nagyon jó volt,
a cannolo pedig verte mindazt,
amit eddig ebben a műfajban ettem.
Az itallap is korrekt,
fejleszthető ugyan, de túlmutat a szokványos kommersz kínálaton, legyen szó
sörökről (tartanak Hobgoblint, Spitfire-t, Oyster Stuot-ot és Paulaner búzasört
is), borokról (az itallapon szereplő tételek tekintélyes részét a helyi PetroVaselo
nevű, igen korrekt pincészet szállítja, tartanak néhány kiemelkedő pezsgőt is)
vagy töményekről (kapható például 12 éves Glenlivet single malt skót whiskey
is).
Aki épp a volán mellől kelt fel,
annak sem kell valami nagyipari, üdítőnek csúfolt egészségtelen borzalmat innia,
szép a limonádéválaszték – ezt is teszteltük, remek volt mindkét rendelt
változat – készítenek frissen facsart gyümölcsleveleket s mindenki kap fahéjas
vizet a ház részéről, ami nagyon korrekt gesztus, hiszen bizonyára sokakat arra
ösztönöz, hogy italra már ne költsenek.
Az árak értékarányosak, a kiszolgálás
kifogástalan.
Összességében leszögezhető, hogy
nagyon jó hely nyílt Temesváron a múlt évben a város szívében, sok sikert és
sok vendéget kívánunk nekik.
Dorozsmai Endre
A szöveg az Erdélyi Napló számára készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése