A Garam-mente, mint védjegy – Bott Frigyes kóstolója a Tulipánban

A trianoni békeszerződés az ország területének szétdarabolása mellett a magyar nemzettestet is darabokra szaggatta, az anyaországon kívül élőket idegen és a magyarsággal szemben kisebb-nagyobb mértékben ellenséges országok uralma alá utalta. Ezzel a mindenkori magyar elit elsőrendű feladatává tette a szétfejlődés megakadályozását, a magyar nemzet lelki-kulturális, és amennyire a körülmények engedik, gazdasági-politikai egységének őrzését illetve megteremtését.

Az egyes elcsatolt területek valamint az anyaország magyarságának kapcsolattartása rendszeres, de a Kisantant utódállamaiban élő magyar nemzetrészeket egymáshoz fűző szálak gyérek és lazák. Annál is nagyobb jelentősége van minden olyan kezdeményezésnek, mely délvidékit az erdélyivel, őrvidékit a kárpátaljaival vagy felvidékit a horvátországival összeköt. A Tulipán borozóban bemutatkozott már Délvidék legjelentősebb borásza, Maurer Oszkár, erdélyi és anyaországi borászok rendszeresen tartanak itt kóstolókat, a minap a Felvidék vezető borásza, Bott Frigyes mutatta be kitűnő borait.

Bott Frigyes a borok ürügyén Maurer Oszkárhoz, Kaló Imréhez vagy Vámos Attilához hasonlóan egész életszemléletét, minőségelvű, családcentrikus, tradicionalista értékfelfogását is megosztotta a hallgatóssággal. Megtudhattuk, hogy tíz hektáron gazdálkodnak, de nem is akarnak többet, mert a minőség megteremtése a cél és nem a növekedés, s hogy egy értékes birtok tulajdonosaként nemzedékekben kell gondolkodni, nem években vagy négy-években. Továbbá azt is, hogy a borász kifejezetten reméli, hogy utódai között nem lesz olyan, aki nekiáll számolgatni és profitszempontok alapján úgy kezdi majd gyarapítani a birtokot, hogy az a minőség rovására menjen. Személyes példaképének nevezte a világ egyik élvonalbeli pincészetét, Egon Müllerét, aki a moseli borvidékhez tartozó Schwartzhofberg birtok büszke tulajdonosa, s tagja a „Világ Első Borcsaládjai” nevű szervezetnek. A pincészetet 1784-ben alapították, azóta hét generáció foglalkozott borkészítéssel e birtokon, de mindössze 40.000 palackot forgalmaznak évente, egyetlen fajtával foglalkozva.

A borász a kóstoló kezdetén beavatta a közönséget az identitáskeresés küzdelmébe. Birtoka Trianon előtt Esztergomhoz tartozó prímási szőlőskert volt, a neszmélyi borvidék szerves részeként. Hivatalosan az elnyomó szlovák állam dél-szlovákiai borvidéknek nevezi, mely megjelölés még a Csehszlovák időkben jött létre. Bott Frigyes úgy véli, hogy a három folyó, az Ipoly, a Garam és a Duna találkozása által megteremtett sajátos mikroklíma az, ami egyedivé teszi a borokat a talajtani adottságok mellet. Egyik céljuk, hogy a terület turisztikai kistérség legyen Garam-mente néven, ahol a borok mellett fel kellene épüljön a helyi alapanyagokra, helyi munkaerőre és hagyományokra alapozó gasztro-kultúra, mely vonzóvá és öneltartóvá tehetné ezt a kistérséget.

Ezért is került a Garam a birtoképítés filozófiájának középe, ezért hívják az eleve magas minőségű, de alapnak számító birtokborukat Granumnak, a csúcsházasításukat pedig Szuper-Granumnak. Az előbb említett birtokbor volt az első tétel, amit kóstolhattunk. Koncentrált ízek, elegáns hordóhasználat, megnyerő, tiszta illat és kiváló egyensúly jellemezte. Négy fajtából állította össze a borász a bort: Traminiből, Sauvignon Blancból, Pinot Blancból és Olaszrizlingből. A fajtákról szólva Bott Frigyes elmondta, hogy a cél nem lehet más, mint az, hogy a Garam-mentét feltegyék Európa bortérképére, ahová adottságai predesztinálják. Ehhez kulcsfontosságú a megfelelő fajták használata. Úgy vélte, az Olaszrizling bármennyire is sztárolják ma Magyarországon, nem alkalmas arra, hogy egy borvidéket oda emeljen a borfogyasztó közönség tudatában, ahol most Sancerre vagy Burgundia van. Kihangsúlyozta azt is, hogy a fajtamegválasztás, a gondos szőlőmunka mellett lényegesnek tartja a spontán erjesztést, hogy ne a fajtaélesztő adja meg a bor karakterét, hanem a fajta, a talaj és a klíma. Megtudhattuk azt is, hogy minden borát hordóban erjeszti, majd érleli, de nem híve a borokat uniformizáló túl-barrique-olásnak. Mindez kockázatokat hordoz, de nem a könnyebb utat kell választani, hanem azt, mely a minőség emeléséhez vezethet. Mint mondotta, be sem fejezte a szüretet, de már azon gondolkodik, miképpen jár majd el a következő szüret alkalmával, hogy még jobb borokat tegyen az asztalra. A sok munka, a vesződés, a termés jó részének tönkremenetele, ami például a tavalyi évet jellemezte, szükségszerűen vele jár az értékteremtéssel. Bolberiz Pált idézte, aki egy ízben rámutatott, hogy Nagypéntek nélkül nincs Húsvét Vasárnap. Fontos az is, hogy a család együtt él a borokkal, a konyhából egy lépés a pince.

Egy hallgatói kérdésre adott válaszból megtudhattuk, hogy Maurer Oszkárral és Balla Gézával közösen Brüsszeltől Nagyváradig többfelé is együtt léptek fel, megmutatva a Kárpát medence s a magyar értékteremtés egységességét.

A Granumot a Tramini követte, mely ellentétben sok társával nem a parfümösségével hódított, hanem az előbbi bor esetében leírt erényekkel. A fehér sor legkiemelkedőbb tagja a Super Granum volt, egy hungaricum-cuvée, mely Hárslevelű, Furmint és Juhfark házasításából készült. Nagy testű, tercier aromákban gazdag, komplex ízű és illatú boregyéniség a Super Granum, a legnagyobb magyar fehérborok egyike. Megtudhattuk, hogy a legutóbb a Vladimir Putin tiszteletére adott gálavacsorán, ahol három bort szolgáltak fel, egy száraz fehéret, egy száraz vöröset, valamint egy desszertbort, a nyitóbor bizony a Super Granum volt, mely Bott Frigyes több más borához hasonlóan ott van a magas gasztronómiában, Budapest Michelin csillagos valamint Gault-Millau sapkás éttermeiben.

A borász egyébként készíttet boros csokoládét is boraiból, együttműködve a gyulai Száz Éves Cukrászda tulajdonosával, továbbá első osztályú tökmagolajat is. A Hárslevelűről elmondta, hogy szerinte ez a legnagyobb potenciállal rendelkező szőlőfajta s csak azért sztárolják most a Furmintot helyette, mert abból van több. S azért van több, mert a Hárslevelűvel ellentétben a Furmint alkalmas volt a nagyüzemi szőlőtermesztésre, ezért a szocializmus évtizedei alatt ez vált domináns fajtává Tokaj-hegyalján. Bott Frigyes nem vitatja a Furmint erényeit, de a Hárslevelűt többre tartja.

Kékszőlőfajtákkal is foglalkoznak, s nem meglepő módon ezesetben is a magyar fajtákat részesítik előnyben. Öt fehérbor megízlelése után egy rosét, egy Kadarkát és egy Kékfrankost ismerhettünk meg. A vörösök nem a tanninokkal, sötét színnel, nagy testtel hódítottak, hanem előbbi a fűszerességgel, utóbbi a gyümölcsösségével és mindketten az eleganciájukkal. A borász elmondta, hogy ha újra élhetné az életét, akkor két dolgot csinálna másként: több gyereket nevelne (így is van Neki három) és több Kékfrankost telepítene, mert a Kékfrankos az a magyar fajta, mely a magyar vörösborkészítést világszínvonalra emelheti, de úgy, hogy azt mások is észrevegyék. A borsort egy természetes maradékcukorral ékített kései Hárslevelű zárta.

A borok mellé magvaskrémes, kapros juhtúrós valamint kolbászos bagett-karikákat 

továbbá orsótésztás marhavetrecét fogyaszthatott az érdeklődő közönség.

Aki nemcsak utólag szeret olvasni borkóstolókról, hanem előzetes értesítést szeretne, jelentkezzen 0257 282020 számú telefonon vagy a schmak@araditulipan.eu email-címen, hogy felkerüljön az értesítési listára. A Tulipán borestéi nyitottak minden érdeklődő számára.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Nyugati Jelen számára készült.