2014. december 31., szerda

Seasons Wine Bar (Liszt Ferenc tér 7.)



Kisebb társasággal kerestünk éttermet a nemrégiben, miután a Városligeti bisztróban nem kaptunk helyet. Az asztalfoglalás intézményét nem kedvelem, mert kötelezettséggel jár, legalábbis mi így fogjuk fel, inkább vállalom, hogy néha telt ház fogad itt vagy ott. (Persze vannak kivételek, például, ha nagyon régen nézek egy célpontot, akkor nyilván odatelefonálok, mielőtt benéznék, főleg, ha a városnak egy félreeső pontján van a szóban forgó étterem. De a jellemző az, hogy talonban tartok b, c és d tervet az asztalfoglalás mellőzésével.)
Mondtam a fiúknak-lányoknak, hogy akkor menjünk a Liszt Ferenc térre, ott mindig nyílik valami új és izgalmas étterem. Valójában a Korhely pub volt a titkos tippem, de odaérve láttam, hogy Seasons Wine Bar néven nyílt egy még bizalomgerjesztőbb hely, pont mellette. Úgyhogy be is mentünk. Az üzletvezetőnek mondtam, hogy dilemmáztam a két hely között s leginkább az elnevezés döntött, mert egy borbár mégiscsak inkább minőséget sugalló, mint a „daloda és faloda”. Kissé meglepett a magabiztos válasz: „azért ez más színvonal”. Mondtam neki, hogy ez igen önbizalom. Mire ő „ez a hely benne van a top tízben”.  Nocsak, mondom, meglátjuk, egy kísérletet mindenképpen megér. Persze az világos volt számomra, hogy top tízben aligha lesz bent egy hely, mely a semmiből jött elő. Ha csak azt vesszük, hogy van Magyarországon kb. 40 Gault Millau sapkás étterem (13 GM pont vagy annál több), aminek színvonalát kis eséllyel fogja megütni egy étterem melyről az ember nem olvasott valamilyen blogon vagy étteremértékelő portálon. Így is lett. A Seasons kétségkívül a felső szegmensben van, teljesítménye jóval az átlag felett helyezkedik el, de azért van még mit fejlődni a sapkás színvonalig. Ha már a Gault Millau pontokat emlegetjük, leginkább a 11 pontos helyek közé illik a Seasons.
A beltér megnyerő, színvonalat sugárzó, egyszerre elegáns és fesztelen.
Az étlap bőséges választékot kínál, de összefogott, áttekinthető. Vannak rajta klasszikusok és izgalmas kombinációk egyaránt. Látszik, hogy nagyon büszkék a Josper kemencéjükre, a rovatcímben és az egyes ételeknél is szerepeltetik a hőkezelési eljárásmód leírásánál.
Az itallap átlagos, meglepő, hogy egy magát borbárnak nevező helyen a borválaszték meglehetősen szegényes. Talán a kétezres évek elején borbárnak lehetett még nevezni azt a helyet, ahol 30-40 bort kínálnak s annak tán felét kimérve, de ma már ez inkább megmosolyogtató. Főleg, hogy nem sok különlegességet kínálnak, azt is igen drágán, mind az ételekhez, mind pedig a többi italhoz mérve. Az pedig egyenesen abszurd, hogy az egész borlapon nincs egyetlen Pinot Noir, különösen akkor, ha az étlapon viszont van kacsa és bárány. Ez egyébként a hely egyetlen valóban gyenge pontja, mely könnyedén kiiktatható. Elég lenne megkérdezni egy, a kérdéshez konyító sommelier-t, termelik őket sorozatban a különböző iskolák, vagy megegyezni a Veritas-szal, mely jelenleg az összes bort szállítja, hogy saját belátás szerint bővítse a borlapot háromszorosára.
Ettünk mandarinos marinált lazacot sült céklával, kaporral és lágy tojással (2290)
gulyáslevest (kis adag 980), halászlevet (1500 körül, nem leltem a lefotózott étlapon), csicsókakrémlevest (napi krémleves 980)
Seasons burgert (1490), 


Josperben sült fokhagymás tarját velesült puliszkával és kovászos uborka gazpachoval (2590),


francia bébicsirkét vajban sütve zöldborsófőzelékkel és burgonyával (2800), 
sous vide kacsamellet almás fügés pitével  (3900) 
a napi ajánlatból pedig sült laposhalat (4000 körül), 

végül csokoládétortát (980) 
és creme brullée-t (980).
A kis adag gulyás elment volna egésznek, viszont a két adag halászlevet állítólag egybetálalták, egy piros fazékban hozták ki az asztal különböző pontjain ülő vendégeknek, a halhús benne nagyjából egy adagnak megfelelő volt. Viszont ízletesnek bizonyult mindkettő. A burgeren lehet még kísérletezni, főleg a zsemléjén, nem volt rossz, de egyelőre a város ikonikus burgerezői izgalmasabbat, meggyőzőbbet kínálnak. A lazac kiváló volt, az ötlet és a kivitelezés egyaránt. Finom volt a tarja is, bár nem gazpachot adtak hozzá, hanem sima, korrekt kovászos uborkát. A bébicsirkével ugyanúgy voltam, mint a hamburgerrel. Korrekt minőség, jócskán az átlag felett, de volt szerencsém izgalmasabbakhoz is, mely állagra-ízre többet adott (konkrétan a Robinsonban és a Mátyás pincében volt szerencsés ehhez a nem mindennapi ételhez). A kacsamell remek volt, optimális hőkezelést kapott, ízre-állagra nyújtotta azt, amit elvártunk (sokat vártunk el, ez az egyik kedvenc teszt-rendelésünk), bár aki rendelte kicsit sokallotta a köretben a cukrot. Kifejezetten jól sikerültek a desszertek is.
Összességében megállapítható, hogy Budapest gasztro-palettája gyarapodott egy jó pozicionáltságú, figyelemre méltó, színvonalas hellyel, ahol ügyelnek a korrekt alapanyagokra és főzni is tudnak. A leírt döccenők kiiktathatók a rutin növekedésével és az odafigyeléssel. Itt – gasztronómiai szempontból legalábbis - nem éri az embert csalódás. Jó szívvel ajánljuk másoknak is.

További információk: http://www.seasonsbistro.hu/

Dorozsmai Endre

A szöveg a blog számára készült.

2014. december 30., kedd

Követendő példa: Indivino borbár (Sepsiszentgyörgy, Fő tér)



A borbárok a minőségi borfogyasztás és a borkultúra talán leghatékonyabb népszerűsítői. Kellemes környezetben, kedves kiszolgálás mellett jó barátokkal jó borokat kóstolgatni, mi lehet jobb ennél a lazítás műfajában? Elég későre fedezte fel magának a magyar borászat Székelyföldet, de felfedezte: ma már a székely üzletláncban, a Merkurban is kapható kéttucatnyi magyar bor (vagy tán annál is több, nem számoltam meg) és annak nagy része a minőségi szegmenshez tartozik.
Itt az ideje, hogy minden székely kisvárosban legyen legalább egy borbár, mely a magyar borokra épül. Sepsiszentgyörgyön már van egy, az Indivino. Bizonyára nem véletlen a DiVino nevű, világsikernek nevezhető borbárral való névhasonlóság. Az alapfelfogás ugyanaz. Sok jó magyar bor egy helyen, abból nem kevés kimérve decire, otthonos, barátságos beltér (a tévéről le tudtunk volna mondani), minőségi falatkák. Külön kiemelném, hogy a magyar nemcsak magyarországit is jelent, a tágan értelmezett Erdélyből is képviselteti magát két pincészet. Jó lenne, ha bevennék a választékba Maurer Oszkár (Szerémség) és Bott Frigyes (Felvidék) borait, hogy reprezentálva legyen az egész Kárpát medence. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a befutott sztárok mellett (Polgár, Gere, Dúzsi, Frittmann) olyan kevésbé ismert pincészetek borai is kaphatóak, mint a Sterlik vagy a Gombai birtok továbbá az ismertnek számító, de viszonylag későn, 2008-ban a ringbe lépett Kertész Zoltán nedűi.  
Hatalmas erénye a helynek, hogy dohányzás ki van tiltva, ami Erdélyben sajnos ritkaság, de ez az egy erény elég lenne ahhoz, hogy az Indivino-t válasszam akkor is, ha nem lenne annyira telibe talált összességében, mint amilyen.
Amikor jó sors a nemrégiben Sepsiszentgyörgyre vezérelt, nem meglepő módon az első hely ahová betértünk, az Indivino volt. Ittunk egy fehérbort, konkrétan Zöldveltelinit a Sterlik pimcétől, mert mindig igyekszünk olyan tételt választani, amit nem ismerünk, egy rosét, Sebestyén Csabitól, mely a ház rozéjaként funkcionál és egy Merlot-t a Juhász testvérektől Egerből. A borok megfelelő hőmérsékleten, pazar pohárban érkeztek, szebben, mint amilyet a DiVino használ. Kértünk némi borkorcsolyát is, avokádókrém nem volt, pasta sem, kaptunk viszont „Kacsamáj, libazsír barnakenyér” címszó alatt ízletes kacsamájpástétomot és tepertőkrémes kenyeret, 
továbbá élvezhető kolbászt mustárral.
A gasztrofronton lehetne még javítani, tenni azért, hogy a kacsamáj kacsamáj legyen és ne pástétom, vagy, hogy a zsír ne legyen tepertőkrém, nem mintha e kettő ne lenne finom, de elvi kérdés, hogy az érkezzen a tányéron, ami az étlapon szerepel, vagy a cseréről tájékoztassák rendeléskor a vendéget. A kolbászok melegítését is inkább klasszikus sütőben kellene megoldani, mint mikrohullámúban, a kiszolgálás pedig lehetne kicsit pörgősebb. De ezek csak apró jószándékú megjegyzések, a lényeg az, hogy az Indivino párját ritkítóan jó hely, egész Erdélyben kevés hozzá fogható van.
Sok sikert neki, s adja a Fennvaló az új évre, hogy sokan kövessék Debreczeni Zsombor tulajdonos példáját.

Dorozsmai Endre

2014. december 28., vasárnap

Gasztro-kocsmák, 2014



A gasztro-kocsma kategória nincs pontosan behatárolva, de maga a szó sugallata elég ahhoz, hogy mindenki otthonosan kezelje e fogalmat. Számomra a gasztro-kocsma nem borozó, nem is pálinkázó. Az egy más, egy előkelőbb műfaj. Ezért nincs a sorban a Doblo, a Spiritus Primus vagy a kiváló Borbistro Bajáról.
Jó, ha mérnek bort és pálinkát, de a kocsma számomra leginkább a sörfogyasztást asszociálja. Nem véletlen, hogy 2014-es élményeim közül azokat illesztettem be a listára, melyek kézműves söröket kínálnak elsősorban s mellé lehet valami meleg, helyben készült sörkorcsolyát is fogyasztani.
Fő szempontok: ital, azon belül sörválaszték és -minőség, étkek színvonala, hangulat, kiszolgálás. Ebben a sorrendben.   

  1. Élesztő (Budapest)


Az Élesztő sajátos jelenség. Olyan funkciót visz, mint a Crazy Café 1993-ban, létrejöttekor, ahol 10, majd 20 sör volt csapolva és 100 féle üvegeset kínáltak. Itt kb. 20 kézműves nedű közül lehet választani. Eddig három ízben volt szerencsém meglátogatni ezt a romkocsmát, mely a magyar kézműves sörfőzés fellegvárának számít. Volt, hogy kint ültem a teraszon, jól elvoltunk, azt leszámítva, hogy a kiszolgálással akadtak gondok, másodízben bent foglaltunk helyet, tetszett a beltér nagyon, viszont valami borzalmas mai zene szólt, így rövidre fogtuk a látogatásunkat. Legutóbb öcsémmel ültünk be, aki oda és vissza volt a helytől, pedig az már valahol a 15. és a 20. közötti sorszámot viselte. Ahogy néztem izgalmas ételeket is adnak, egyszerűt, nagyszerűt. Megyünk még.

  1. Léhűtő (Budapest)


A Gozsdu udvar első számú sörözője, egy ideje tartanak sörkorcsolyákat is. A nyár elején együtt turnéztunk egy borász barátommal és társaságával, akik, bár két helyen is készültünk vacsorázni éhesek voltak s ettek ezt-azt. Ár érték arányban korrekt volt, amit kaptak s minőség tekintetében is ütötte mércét.

  1. Bölcső bar (Budapest)


Feltétlen kipróbálnám itt a hamburgert, ahhoz nem volt szerencsém. Érlelt camembert ettem, amit helyben készítettek. Van még egy sor rokonszenves pub-food és napi ajánlat is. Mellé remek sörválaszték csapolva és palackban. A kiszolgálás rendkívül kedves.

  1. Maláta bár és grill (Szeged)


Az év egyik fő felfedezése. Faszénen sült ez meg az, kellemes, laza udvar, kiváló sörök. Fiatal lányok szolgálnak ki (fiúk is vannak közöttük), nem mindenki járatos a témában, de kedvesek, közvetlenek. Ide még jövünk, főleg, hogy közelebb esik hozzánk, mint a Főváros.

  1. Kandalló kert (Budapest)


A Kandalló a tisztes minőség és jól eltalált dizájn garanciája. Egy hosszabb turné keretében néztünk ide be, autentikus romkocsma, jó sörök és korrekt ízek, emberi áron. Szeretjük.

  1. Margit u 9. (Budapest)


Ez a hely is 2014 nagy felfedezései közé tartozik. A Gault Millau kalauz sajtóbemutatója előtt ittunk itt sört, s néztük, hogy milyen jó áron adják a mangalicahurkát és – kolbászt. Remek dizájn, jó elképzelés, amolyan „Szimplapiacos”, ugyanis igényes termelői árut is lehet kapni.

  1. Pivohalle (Budapest)


Van a sorrendben egy tisztes adag elfogultság a magyar sörök irányában. A Pivohalle előrébb lehetne, hiszen mindenféle korrekt ételt kínálnak, bár ha jól értettem, azok zömmel nem készülnek helyben. A hangulat megnyerő, a kiszolgálás kitűnő, a sörök pedig baráti áron vannak.

  1. Hopfanatic (Budapest)


A Hopfanatic serfőzdének a brew-pubja. Amióta felújították a hangulat jobb, a sörök kiválóak, a hamburger állítólag finom, a kolbász amit ettem, nem hatott meg különösebben. A kiszolgálás leterhelt és az utóbbi időben demotivált.

  1. Felni (Budapest)


A Felni feljebb lehetne, ha legutóbb nem lett volna kellemetlen tapasztalatom kiszolgálás
s témában. Nem engedte a pincér, hogy a megvásárolt palackos sört magam vigyem fel, mert „azonnal kihozza”. Ezek után 5 percet kellett várakozni és szomjazni. Ilyet nem lehet csinálni. Ilyen nincs. Azóta sem mentem vissza. Vannak korrekt falatkák, első ízben rendeltünk is valami vegyes kompozíciót.

  1. Rízmajer (Budapest)


A csepeli élvonalbeli azonos nevű sörfőző sörözője. Potom áron kiváló sörök és egyszerű korcsolyák, zsíroskenyér, hamburger, kenyérlángos.

  1. Butiq bistro (Debrecen)


A Butiq inkább bisztró, mint kocsma, de a hangulata meg a kézműves sörök miatt valahogy idekívánkozott.

  1. Pivo and Bar (Budapest)


Trendi hely a Gozsdu udvarban, nem különösen felkészült s nem különösebben motivált kiszolgálással, korrekt ételfelhozatallal s néhány jó sörrel.


Dorozsmai Endre


A szöveg a blog számára készült.