Alabárdos vendéglő (Szeged, Oskola u. 13.)

Beültünk ismét az Alabárdos étterembe Szegeden, miután az Útkaparó csárdát és a Dóm éttermet zárva találtuk. (Szegeden már viszonylag kevés célpontunk akad, miután az utóbbi negyed évszázadban elég gyakran meglátogattuk ezt a barátságos délalföldi várost, mindig újat keresve.)

A borozó részleget választottuk, mert szeretjük a térkialakítását, a boltíves termet, az ódon elemeket, nagy kár, hogy oda nem illő szórakoztató-zene szólt, valami klasszikus jobb lett volna. Az pedig, hogy egyszerre két hatalmas plazmatévén megy valami sportadó, és elzárni sem hajlandóak, az meg külön zavaró. Nagyon zavaró.

Rendeltünk a kedvező 990 forintos ajánlatból, meg az á la carte menüből is.

A vegyes erdei gombalevesben

ezúttal egy szemernyi erdei gomba nem volt, nem szóltam, azért a 350 forintért, amennyit kértek a csésze levesre, kicsinyességnek tűnt volna. Ízre-állagra nem volt rossz. Ha előre figyelmeztetnek, hogy kifogyott az erdei gomba, kérem-e csiperkéből, akkor most ezt bele sem írom a beszámolóba, így viszont átvágva éreztem magam. Inkább fizettem volna a két-háromszorosát, de kapjam azt, amit vártam s amit ígértek. Ezen kívül libazsíros kenyeret kértem még,  mert nem volt kedvem egy olyan  helyen nagyobb összeget költeni, ahol már jártam.

Viszont kaptam egy-egy falatot a többiektől a mai beszámoló kedvéért. A velővel töltött sertésborda,

a velőraguval borított tükörtojásos borda 

valamint a pacalpörkölt (mindhárom benne volt a köret nélkül számolt 990 forintos kedvező ajánlatban) 

elfogadható-átlagos szintet hoztak, a harcsapaprikás 

ügyében volt némi vitánk az egyik jóbarátommal, aki megesküdött rá, hogy pangasiusból készült. Jómagam, aki azt hittem, hogy szemre megmondom, hogy a felszolgált hal pangasius vagy sem, ezúttal elbizonytalanodtam. Tény, hogy ízre-illatra annak tűnt, állagra-szemre inkább afrikai harcsának. A paprikás mártás kifejezetten finom volt, intenzíven halízű és meglepően jó volt a halászlé is, melynek levét nem sűrítették agyon, a halat pedig frissen főzték bele.

Nem akarok két szavas tanulságot levonni a fentiekből. Az egyértelmű, hogy a teljesítmény ingadozó, s az is, hogy vannak jó ár/érték arányú tételek. De ez az erdei gomba ügy kissé kiábrándító volt s ha hozzáveszem a hangulatos beltér elrontását a plazmatévével, akkor nagyjából az a következtésem, hogy egyhamar nem teszem be ide a lábam.

Dorozsmai Endre

A szöveg a blog számára készült, de lehet, hogy rövidítve leadom valamelyik újságnak.