21, a magyar vendéglő (Budapest, I. ker, Fortuna u 21.)

Vannak éttermek, melyeket megelőz a hírük s melyek megnyitását számottevő várakozás előzi meg ínyenc körökben. Számomra az első ilyen a „21” névre keresztelt vendéglő volt, melyről már nyitás előtt hallottam a rádióban egy vonzó riportot. Az alapkoncepció: klasszikus magyar ízek, minőségi alapanyagokból, magas szintű konyhai szaktudással elkészítve, elérhető középmagas áron, fenn a Várban, érthető módon nagyon megtetszett.

Úgyhogy 2010 Torkos Csütörtökjére foglaltunk is asztalt, pontosabban a csütörtök már tele volt, de felajánlották nekünk a szerdát, amit elfogadtunk. Emlékezetem szerint Litauszki Zsolt már akkor kreatív séf volt itt, s ez még izgalmasabbá tette a pesti út előtti várakozást. (A Bűvös szakács blog hatására a család nagy része elment a Litauszki-féle Maligán utolsó hetében kipróbálni a Mester konyháját, sajnos két felvonásban, először jómagam, egyedül, volt egy üres órám a Pastramiba tervezett találkozóig s ezt a lehető leghasznosabban töltöttem: ismeretséget kötöttem és elbeszélgettem a séffel valamint feleségével illetve megkóstoltam az étterem pazar fogásait, a zöldalmatükrön felszolgált lazac még mindig előttem van, ízét is érzem a számban. Nem sokra rá szüleim és öcsém valamilyen ügyben Budapestre utaztak s nem volt nehéz rábeszélni őket, hogy menjenek el a Maligánba. Őket is csak felsőfokon hallottam nyilatkozni az élményről.)

A „Magyar 21”-ben nagyon tetszett a rusztikus, hangulatos belső tér, értékeltük, hogy látványkonyhával működnek, s persze tetszett az étlap is. Rendeltünk vargánya-krémlevest (ha ez volt a napi leves, akkor 1190, a tételt az akkor lefotózott étlapon nem leltem), 

házi kacsamájpástétomot birsalmával (1890), 

kerti salátát füstölt kacsamellel és céklakompóttal (2190), 

balatoni fogasfilét roston, burgonyapürével (3840), 

tanyasi kacsamellet roston sütve lecsóval és pásztortarhonyával (3870),

zárásnak pedig somlói galuskát másképpen (1190). 

Ételeink zöme kiemelkedő volt, a kerti saláta lehetett volna izgalmasabb, a fogason meg elviseltünk volna több pörzsanyagot, de összességében igen jót ettünk főúri kiszolgálás mellett egy rendkívül hangulatos étteremben.

Az étlap azóta lecserélődött, de koncepciója azonos maradt, sőt, néhány fogást megtartott a vendégkör konzervativizmusa (pl. Újházi tyúkleves vagy Somlói galuska). Most sem lenne nehéz összeállítani egy izgalmas ételsort. Például „zelleres zöldalmás derelye roston sült kacsamájjal” előételnek, „bárány borda zsályás burgonyával” főételnek majd „csokoládé felfújt házi gyümölcs sorbet-val” az ebéd végére.

A honlapon a következőket olvashatjuk: „Szerettünk volna egy olyan magyar éttermet létrehozni, mely visszaadja a rég elfeledett és hiányzó „Szindbádos” gasztronómiai élményt, de mindezt originálisan és újszerűen, a tipikus „magyaros étterem” kliséket mellőzve mind a konyhában, mind a vendéglő kialakításában is.” Nos, a szándékot hiteles megvalósítás követte, mi legalábbis ezzel az élménnyel távoztunk.

Dorozsmai Endre

A szöveg a blog számára készült.