2014. augusztus 4., hétfő

Zona bisztró (Budapest, I ker., Lánchíd u 7/9.)


Huszár Krisztiánról évek óta úgy beszélnek, mint szóba jöhető Michelin-csillag várományosról. Korábban a Mák bisztróban nyűgözte le az ínyenc közönséget, de most már lassan két éve a Zona bisztróban dolgozik. Már persze ha le maradtam esetleg egy fejezettel. A Zonába 2013 elején jutottam el, kifejezetten azért választottuk ki a helyet, hogy megkóstoljuk a séf remekeit. Ebédidőben mentünk, mert jobb három fogást enni 3500 forintért, mint egyet vagy egyet sem.
Amuse bouche:

A déli menüben volt egy leves, két főétel és egy desszert. Amit persze hiánytalanul ki is rendeltünk. Úgymint: paszternáklevest csicsókagombóccal,
Rib-eyet gorgonzolás házi tésztával,
rántott fogast friss salátával
és csokoládé ananász kókusz desszertet.
Mondanom sem kell, hogy minden kifogástalan volt, a leves állaga mesés, íze kiváló, a rib-eye pazar, optimálisan hőkezelt, a tészta remek, a fogas friss, s a desszert is maga a tökély. De nem is vártunk mást. Az adagok persze kicsik, de mit lehet várni ilyen áron? (Egyik ínyenc jóbarátom, maga is vendéglőtulajdonos panaszkodott, a vacsoraadagokra, hát az az ő baja. Tény az, hogy nem kell átesni a ló másik oldalára, érthető, hogy frusztrálta, hogy három fogás után otthagyott egy rakás pénzt és jól sem lakott.)
Impozáns a borlap is mely nagyon helyesen a magyar borokra összpontosít, de tartanak néhány igen izgalmas külföldi tételt is.

Záró falatkák:

A kiszolgálás kifogástalan volt, kedves, udvarias a szükséges mértékben kommunikatív és szolgálatkész. Tetszett a tisztított vizes megoldásuk is, amivel a környezetkímélő mentalitásukat kívánták aláhúzni.
Remek volt a Zóna, ami nem meglepő. A Gault Millau kalauz szerint ez a harmadik 17 pontos hely, ami igen magas helyezés. Ahogy a honlapon olvasom az augusztusi szünet után újra lesz déli menü, ki tudja, talán még elmegyünk valamikor.

Dorozsmai Endre

A szöveg a blog számára készült augusztus 4-én.
A Zona bisztróban 2013. február 18-án jártunk.


dátum:

1 megjegyzés:

  1. Hapci2014. augusztus 4. 14:49

    Engem számtalanszor lehülyéztek a Bűvös blogon Tamás és barátai, amikor azt emlegettem, hogy jó ételből is lehetne/illene normális mennyiséget adni. A fine dining nem egyenlő azzal az itthon elterjesztett értelmezéssel, hogy 3 fogással csak úgy lehet jóllakni egy ún. jó étteremben, ha az ember fél kiló (kiváló) vajas kenyeret eszik az étkezés mellé. Az más tészta, ha valaki degusztációs menüt rendel, de ha csak simán az étlapról válogat, legyenek kedvesek nem akkora adagokat adni, mint egy 8 fogásos menüsor egyik főeleme.
    A Zonában pl. egyszer ebédeltem és nem vágyom vissza. Nagyon finom volt ugyan a főétel (hal), de felháborítóan kevés, kb. 4 kockacukornyi. Ehhez társult még valamilyen köret, modern szellemben, tehát nem több volt, mint a hal, hanem kevesebb.
    Végül lehet a dolog gazdasági oldalán merengeni: ha a 4-5 deka 4-6000 Ft/kg árú hal/hús helyett adnának 5 dekával többet (+2-300 Ft anyagköltség), pont az rendítene meg egy ilyen hobbivállalkozást, mint az éttermeket félévente nyitó-csukó-áttelepítő, ki tudja miből finanszírozott Baldaszti-féle "gasztrobirodalom"?
    Az ilyen szakácsok, akik elhitték ezt a "mikroadag kötelező" mesét, majd akkor fognak egyszer nagyon elcsodálkozni, ha saját éttermet nyitnak...
    Jó ellenpélda a Bock Bisztró, ami szerintem attól stabilan sikeres, mert hosszú ideig Bíró Lajos volt az egyetlen, aki ezen a szinten normális (sőt, túlzott) adagokat adott.

    VálaszTörlés