Ritka nagy öröm, hogy megvan a harmadik magyar Michelin-csillag. Az meg különösen, hogy Kalocsai Zoltán sommelier és Horváth Tamás étterme, a Borkonyha kapta, mely nemcsak az egyik legjobb, hanem az egyik legszerethetőbb vendéglő is. Sárközi Ákos séfet láthattuk nem egyszer a tévében is, a képernyőn át is érezni lehetett az elkötelezettséget és a szaktudást. Az étteremnek a konyhán túl pazar borválasztéka és igencsak megnyerő dizájnja van, már csak ezért is érdemes beülni.
Álljon itt néhány link a helyről:
Jó kis főzőcske egy ritka jól elkészített sorozat keretében:
https://www.youtube.com/watch?v=jlJcSbSeH1o
Itt a hír a Dining Guide-ról.
http://www.diningguide.hu/hirek/etterem-informacio-9632
A Borkonyha a Facebookon:
https://www.facebook.com/pages/Borkonyha/177440305620096
S persze a hely honlapja:
www.borkonyha.hu
Jómagam a következőket írtam első látogatásom
után, lassan három esztendeje:
Ha megszűnik egy üde színfolt a főváros
gasztronómiai palettáján az meglehetősen elszomorító, viszont ha a helyén egy
éppen olyan igényes és izgalmas hely nyílik, akkor végső soron minden rendben.
Egy év működés után tavaly bezárta kapuit a Segal Viktor kreatív séfkedése
mellett működött Stand bisztró, a nemrégiben viszont a helyén Borkonyha néven
egy kiemelkedő vendéglő nyílt.
Feszengésmentes elegancia, kifogástalan, gyors,
készséges, felkészült kiszolgálás, minőségi alapanyagok, kulináris kreativitás
jellemzi az új vendéglőt.
Mi szombat délben ettünk ott egy borkóstoló
szünetében, ami szerencsés időpontválasztásnak bizonyult, mert náluk a szombat
halnap. Az aznapi ajánlat aranykeszeg volt, amit meg is rendeltünk. Ettünk még
az üdvözlőfalat (fűszervaj házilag sütött kenyérrel) után a borkorcsolyák közül
tepertőt, májas zsírt, továbbá kagylót, valamint pisztrángot. A borfogyasztást
visszafogtuk, mert hosszú nap állt még előttünk, viszont annál több szódát
ittunk. Azért a borlapról is választottunk két tételt, melyek közül kiemelném a
Szatmári pince Vulcanusát. Midőn megdicsértem a pincészetet és főborászát, a
korábban Szeremley Huba borait jegyző Fölföldi Bélát, pincérünk jelezte, hogy ő
nem más, mint az illető fia, ami persze még közelebb hozott egymáshoz.
A konyha kíméletes technológiákat alkalmaz, ügyes,
de nem bizarr párosításokat, az egész úgy jó, ahogyan van. Illetve egyetlen
apró megjegyzésem lenne: habár a „fine dining” éttermek szinte kötelezően kis
adagokat adnak, főleg az előételek esetében, ezt azért nem kell túlzásba vinni.
Eme apróságot leszámítva nem lehet fogást találni a Borkonyhán. Gyarapodtunk
egy remek étteremmel, ahová nyugodtan elvihetjük külföldi vendégünket, ha
sablonmentes magyar ízekre kíváncsi.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokratában jelent meg.
A Borkonyhában 2011. május 28-án jártunk.
Osztályozás
Konyha: 9
Kiszolgálás: 10
Atmoszféra: 10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése