Ménes szőlővesszején…

Úgy tartja a szólás, hogy „senki sem próféta saját hazájában”, de mint a népi bölcsességek általában, ez sem általános érvényű. Legalábbis, akik ott voltak a minap a remek ménesi kóstolón a Tulipán könyvesbolt- és borozóban, megtapasztalhatták, hogy Balla Gézának az aradi magyarok között van egy igen lelkes, „kemény magnak” tekinthető rajongó-tábora. 

Igazi baráti kóstolót tartott Géza, melyet közbekérdezések, hozzászólások tarkítottak, úgy, hogy közben mindvégig kézben tartotta a társaságot, uralta a helyzetet. Ahogy azt egyébként megszokhattuk tőle. Ráadásul itt még könnyű dolga is volt, az eleve kulturált borfogyasztásra ösztönző környezet, a kisebb létszám, vessük ezt össze egy száz fős pincekóstolóval, amit egyébként borászunk szintén  könnyedén vezényel le.

Balla Gézát úgyszólván mindenki ismeri Aradon, akit kicsit is érdekelnek a borok, de azért érdemes róla elmondani, hogy amellett, hogy kiváló borokat készít, hogy faggatóra fogja Arad-hegyalja történelmi dűlőit, hogy visszaidézi boraival az ezer éves magyar borászkodásra visszatekintő Ménesi borvidék hajdani királyi rangját (nem metafora, a ménesi borvidék gazdái között dokumentálhatóan voltak királyi beszállítók is), egyben egyetemi tanár, borakadémikus is, aki tagja a legjelentősebb magyar szakmai borászszervezetnek, a kizárólag csúcsminőséget produkáló borászokból álló Pannon Bormíves Céhnek.

Ezúttal is igen szép sort hozott, kezdtük egy Mustos Fehérrel, mely Arad-hegyalja hungarikuma, egy régi filoxéravész előtti magyar fajta, mely a mi borvidékünkön kívül csak az Érmelléken található meg. Jó savú, ropogós, harsány illat- és ízvilágú bor ez, melyről az egyébként nem fröccspárti borász is elmondta: adottságai révén kiválóan alkalmas fröccsnek is. A krónikus fröccsivó krónikás hadd erősítse ezt meg: Géza Mustos Fehére a legjobb Kárpát medencei fröccsborok egyike, Ludányi András Olaszrizlingje, a Nyakas pince Rizlingszilvánija s még néhány pince remeke mellett.

Királyleánykával folytattuk, mely 2012-es volt, testesebb az előzőnél, visszafogottan fajtajelleges, de jó ivású, korrekt bor. Várjuk a 2013-ast. Rosé műfajban borászunk ismét nagyot alakított, nem csoda, elmondta, hogy külön roséra szüretel, nem a vörösbor levéből enged le rosénak. A bor valóságos illat-kavalkáddal köszön be, ízben sem hagyja cserben a kóstolót, lecsengése, zamata hosszan tartó. A vörösborok részletes ismertetése szétfeszítené e kis írás kereteit, maradjunk annyiban, hogy az est legmaradandóbb élménye sokak számára a két Sziklabor besorolású Cabernet Francnak, a 2009-esnek és a 2011-esnek az egymás melletti megkóstolása volt. A sort a Kárpát medence-szerte ismert és elismert Kadarissima zárta, mely egy szamorodni-technológiával készített négy puttonyos aszú cukortartalmával rendelkező desszertbor. A borok mellé a falatkákat ismét Schmak Jutka 

komponálta, a fehérborokhoz tökmagolajos bagette-karikákat és csicseriborsókrémes falatkákat fogyaszthattunk, 

a vörösborokhoz chili con carnet a kapható legjobb fajta babból, 

a desszerthez pedig csörögefánkot. 

A kóstolón szóba került az a nemcsak ménesi, hanem villányi és szekszárdi borászok által is terjesztett legenda, miszerint Kölcsey Ferenc eredetileg Ménes szőlővesszejét írta bele Nemzeti Imánkba. Akár igaz, akár nem, annyi biztos: egy Balla sor megkóstolása után, hajlamos az ember továbbadni e szállóigét. „Si non é vero é ben trovato”, ahogy a klasszikus mondás tartja.

Mi mással zárhatnám soraimat, mint azzal, amivel Balla Géza is tette. A pince, mely a borvidék első számú attrakciója lassan másfél évtizede, nyitva áll egész évben, várja a borra szomjas ínyenceket.

Aki a Tulipán borestéiről nemcsak utólag szeretne olvasni, hanem előzetes értesítést kérne, jelentkezzen a 0257 282020-as telefonszámon vagy a schmak@araditulipan.eu e mailcímen. Balla Géza borait a legkedvezőbb áron a Tulipán borozóban valamint a pincészet Kossuth utcai mintaboltjában szerezhetjük be.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Nyugati Jelen számára készült.