Toplista – Gasztronómia 2013

A Dining Guide „Toplista – Gasztronómia 2013” c. kiadványa kapcsán előző írásomban a vendéglőkre összpontosítottam, de a kiadvány azért megérdemel egy komolyabb ismertetést is. Annak dacára, hogy „trendi”, hogy nem éppen konzervatív körök adják ki, hogy nyelvezete, stílusa könnyed, ne mondjam, nyegle, hogy korábban egészen mulatságos tévedések is belekerültek (például a legjobb déli menüt kínáló éttermek közé került egy olyan hely, a Szabadság téri Hütte, melyről a helyszínen kiderült, hogy soha nem kínált huzamosabb ideig déli menüt, miközben igen jó menüztető helyek kimaradtak). A kiadvány azért érdemli meg a figyelmünket, mert mindezzel együtt érezni minőség-központúságot s mert rengeteg jó tippet kap az, aki nyitott az egzotikumokra, a kulináris különlegességekre.

Megtudjuk, hogy a szerkesztők szerint melyik a 10 legjobb utcai étkezde, hogy ekként magyarítsuk a street foodot kínáló helyet (a legjobb ötöt hadd idézzük is: óbudai Gyradiko, 

Blaha Lujza téri Montenegroi Gurman

Kazinczy utcai Bors Gasztrobár, Kertész utcai Kandalló, Nagykörúti Szeráj – s helyezzük a lista mellé hozzávetőleges egyetértésünket, eme étkezdéket, az első helyezett kivételével sikerült meglátogatni az elmúlt években), a legjobb vidéki utcai ennivalót kínáló helyeket, külön fejezet szól a „streeet food” pozicionálásáról a magyarországi magas gasztronómiában, megtudhatjuk, hogy a Gresham palotában működő Four Seasons Hotel éttermében, a debreceni Ikonban, a Kempinsky szálló keretén belül található És bisztróban, a Bock bisztróban valamint az utóbbi időben Pesti István sztárséf nevével fémjelzett Baldaszti Grand-ban adnak hamburger-variációkat, persze ínyenc átiratban. Olvashatunk a tejivó műfaját felfuttató, természetes ízeket nyújtó, mindenféle ipari borzadványtól mentes tejtermékeket kínáló Cserpes Istvánról, külön fejezet szól a lángosról és eme ikonikus utcai eledel magas gasztronómiában való átemelésétől ”A lángos színeváltozásai” címmel, külön toplistát kaptak a hamburgerezők, melyeknek produkcióját összetevőnként is elemzi a kiadvány, kezdve a húspogácsától a „bucin” keresztül az egyéb belevalókig.

Megtudhatjuk azt is, hogy a szerkesztők szerint hol kapjuk a legjobb szendvicseket, hol adják a legjobb leveseket, hogy mit ehetünk a romkocsmákban, s külön kalauzt kapott a „város a városban” jellegű Józsefvárosi piac és raktársor. Nem állom meg, hogy ide ne szúrjam személyes élményemet: kifejezetten e kalauz hatására látogattunk ki oda, ahol a legkellemesebb meglepetésünk az 5. számmal jelölt célpont, a Mare Due feliratú fehér furgon volt: tökéletes frissességű tengeri herkentyűket és halakat vásárolhattunk jóval olcsóbban, mint akár a nagyáruházakban, akár a budaőrsi Halpiacon.

De érdemes kilátogatni ide a különleges távolkeleti zöld növényekért a pok choitól a kígyópadlizsánig vagy ha másért nem, akkor azért, hogy megtapasztaljuk: az, amit a kínaiak számára fenntartott kínai gyorsbüfékben kínálnak, nem is hasonlít ahhoz, amit Temesvártól Bécsen át Göteborgig kínálnak az európai gyomornak.

Külön tízes toplistát kapott a vietnami konyha legismertebb s mára világszerte elterjedt levese a Pho, kilences listát a kínai éttermek, nem lepődtünk meg, amikor ott találtuk azokat az éttermeket, melyek nekünk is a legtöbbet nyújtották a műfajban, a Momotarot (legfeljebb az első helyezés volt váratlan) a Taiwant, a Hong Kongkongot, a Lanzout s Wang mester éttermét. Tizediknek belefért volna a Nefrit, vagy Wang másik étterme. A portrésorozatban egy autentikus és egy magyar kezdeményezésű, de szintén eredeti ízharmóniák elénk varázslására törekvő vietnami büfé működtetőivel köthetünk ismeretséget.

Gyors, rövid kritikát kapott a pesti Nagykörúton működő tizenegy gyros-os, de közlik az öt legjobb gyroslelőhely listáját is, hadd idézzük, az első helyen nem meglepő módon a már említett Gyradiko áll, utána a belvárosi Kerkyra, az újlipótvárosi Kyros, a már szintén említést nyert Szeráj s végül XVII. kerületi Big Gyros Taverna. Két indiai éttermet is részletesen bemutatnak, a Vígszínház tőszomszédságában működő Pandzsáb tandoorit valamint a Teve utcai Hathit.

Nem meglepő, hogy az egzotikus boltok tízes listáját a már-már legendás, a nemrégiben a Fővám téri Vásárcsarnok alagsorából a Pipa utca és a Nagykörút sarkára költözött Ázsia fűszerbolt vezeti. „Legjobb Street-evő városok” címszó alatt vázlatszerű ismereteket szerezhetünk öt kontinens utcai ételkultúrájáról, majd végigtekinthetjük a „street food” legfőbb tíz legjellemzőbb fogását, ezúttal planetáris viszonylatban, persze a szerkesztőség szűrőjén keresztül. Gyors rekonstrukció: palacsinta, fagylalt, nápolyi pizza, waffle, fish and chips, burrito/gordita/taco, curry wurst, takoyaki (ropogós tésztabundában sütött tintahal), churros (fánkszerű délamerikai édesség), szamósza.

Megtudhatjuk, hogy hol kaphatók és miből készülnek a világ legdrágább hamburgerei (gyorsan ideszúrjuk, hogy a rekorder a Fleur de Lys étterem Las Vegasban, ahol Hubert Keller kobe marha húsából, kacsamájjal és szarvasgombával készíti a hamburgerét és Chateau Petrust ad mellé, a számla 5000 dollár), rövid összefoglalót kapunk Vietnam, Kambodzsa, Thaiföld, Guatemala, Argentína, az Egyesült Államok, Egyiptom, Portugália, Ukrajna és Románia utcai ételkultúrájáról. Végül kapunk még két tízes toplistát, egyet a legbizarabb ételekről (tücsök és bogár, kifejlett csirkeembriós tojás, erjedt, büdös tofu, gyík, patkány, kígyó stb. ) és utcai italokról, ami a vízzel kezdődik, s a jakvajas teán át a japán különös italokig tart.

A Dining Guide ismét adatgazdag, kulináris kalandozásra sarkaló kiadványt tette le az asztalra.

Dorozsmai Endre 

A szöveg az Erdélyi Napló számára készült. 

A Gyradiko s a Montenegroi Gurman fotói az adott helyek honlapjairól valók.

A saját fotóim feltöltése nem sikerült, nem tudom, miért.