A hódmezővásárhelyi
Emlékpont nevű „kis-Terror házáról” az intézményen belül működő hangulatos
italkimérés kapcsán volt már szó e hasábokon. Hadd induljunk most is innen: az
Emlékpontban dolgozó egyik barátomtól kérdeztem e kedves kisvárosban járva,
hogy melyik itt a legjobb vendéglő. Habozás nélkül válaszolt: „a Bandula”. Fel
is kerekedtünk s azóta többször is volt alkalmam e jeles hely vendégszeretetét
élvezni.
A Bandula hagyományos
magyar konyhát visz, az igényes kiállítású étlap kisebb katalógus, ami egyébként
nem feltétlen előny, az italválaszték korrekt, mind bor, mind pálinkaügyben s
értékeltük azt is, hogy a sofőröknek nem kell feltétlen vizet vagy ipari üdítőket
inni, van frissen préselt narancs és limonádé is. Az árfekvés pedig barátságos.
A beltér polgári, a
régi Hódmezővásárhelyről készült antikolt fotók díszítik, akárcsak a varázslatos teraszt, melynek hangulatát a nyers
tégla és a faácsozat harmóniája határozza meg. Van kemence is, ami hetente
három nap üzemel a rendkívül kedves, kommunikatív és felette dekoratív
pincérnőnk elmondása szerint.
Ami a konyhát
illeti, a Bandulában semmi nem tökéletes, de minden igényesebb, mint a legtöbb
helyen. Előszeretettel használnak mirelitárut a köretekhez, akadnak társítási-
koncepcionális problémák, viszont törekednek a korrekt minőségre, szépen
tálalnak és igen barátiak az ételárak is. S mivel vidéken - leszámítva azt a
tucatnyi élenjáró kiemelkedő helyet a perbáli Waltertől a békéscsabai Brillig –
nem a tökéletes, hanem a kielégítő megoldásokat keressük, ha étterembe megyünk,
a Bandula jó választásnak mondható.
Dorozsmai Endre
A szöveget a Demokrata számára írtam 2011. novemberében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése