Alföldi mini-borfesztivál

A Birkás pincészet nemrég megnyitott kóstolótermében 

kisebbfajta alföldi borfesztiválnak is beillő kóstolót tartottak a minap, konkrétan 2012. március 17-én. Ott volt a házigazdákon kívül a két legismertebb alföldi pincészet, Font és Frittmann, továbbá többen is az erős második vonalból: az István borház Kiskőrösről, az Royalsekt izsáki pezsgőpincészet, 

 Léder Zoltán (Köpcös) 

(Köpcös standjánál Kurunczi Anikót láthatjuk)

továbbá Csukás Balázs a Garabonciás sajtmanufaktúra képviseletében. 

Mivel e sorok írójának ismét a volán jutott, a kóstolás azokra a pincészetekre szorítkozott, melyek nedűit csak ritkábban van alkalmam ízlelgetni, kivételt „a Köpcös” képezett, aki ottjártunk apropóját adta. Azt terveztük ugyanis eredetileg, hogy útbaejtjük csengődi pincészetét, mely már szinte egyik törzshelyünkké avanzsált, s ő javasolta, hogy látogassunk el inkább erre a remek kóstolóra.

Az István borház kínálatából a rosé volt a legmeggyőzőbb, s a szebb napokat látott 2007-es Ezerjó a legkevésbé megnyerő. Megkóstoltuk a Birkás szortimentet teljes egészében. 

Korrekt, jó ivású, reduktív borokat készítenek Birkásék, minden boruk 2011-es, ennek megfelelően üdék és kellemesek, talán csak egy kevés töménység hiányzik belőlük, struktúrájuk meglehetősen laza. De ezzel végtére baj nincs, a borok kiválóan alkalmasak arra, hogy a mindennapok borai legyenek, vettünk is egy nagy kartonnal a fehérekből s a roséból. Az Arany sárfehér volt a kedvencem, meg egy kései szüretelésű Rajnai Rizling, ami az Elisabeth névre hallgat. Köpcös borai ismét hozták formájukat. Szeretni való az őszinte, mindenféle varázslás – értsd fajtaélesztő, ellenőrzött nyomás, hőmérséklet - nélkül készített rosé, kiváló lett ismét a siller, melynek készült egy édes változata is, a bennragadt cukor miatt. Eme édes siller olyan málnásságot mutat, amilyenhez foghatót még nem kóstoltunk. Igen szép lett a Hárslevelű, mondta is a borász, hogy ez eddigi legjobb fehérbora. S persze szerettük ismét a Zsírost, e „dűlőszelektált” Kékfrankost, ami családunkban az egyik alapbor, tábortűz, családi beszélgetések vagy akár egy masszív marhapörkölt ürügyén igen gyakran erre esik a választásunk.

Birkásék pálinkákat is forgalmaznak, melyeket Sendula Zoltán főz és palackoz Kecelen. Jobb megoldás híján vettem a kis palackok közül ötöt, meggyet, körtét, barackot, szilvát és cserszegi fűszerest, s itthon kóstoltam meg őket. Tisztes, visszafogottan fajtajelleges, korrekt pálinkák ezek. 

A fajtajelleg a borok esetében az első kategória, amivel a borszeretők találkoznak, azután szép lassan rá kell jönniük, hogy a termőhelyi adottságok és/vagy a technológia sokkal jobban meghatározza a bor karakterét, mint a fajta. A pálinkáknál viszont – szerintem legalábbis - ez elsőrendű szempont. Alapelvárás, hogy a pálinka ne legyen karcos, ne legyenek a „rézelejéből” vagy „rézvégéből” származó kellemetlen mellékízei, de efelett határozott elvárás az, hogy hordozza az alapanyagául használt gyümölcs karakterét. A Birkás címkéjű pálinkák párhuzamba állíthatók a borokkal is akár, leszámítva azt, hogy a borokkal ellentétben jóval magasabb a díjszabásuk. Nemcsak abszolút értékben, hisz az természetes, már csak a lékinyerés okán is, hogy a pálinka lényegesen drágább a bornál, hanem relatíve. Míg a Birkás boroknál jobbat olcsóbban nemigen talál az ember, legfeljebb hasonlóan jó ár/érték arányú tételeket, a pálinkákra ez nem igaz, ittam már olcsóbban jobbat nem egyszer.

A Garabonciás sajtokat is végigkóstoltuk, sőt, vásároltunk is belőlük, kiváló volt az érlelt juhsajt, az érlelt kecskesajt, a gaudához hasonlítható érlelt tehénsajt, a friss kecskesajtkrém, de legmeghatározóbb élmény a rúzsos szagos sajt volt. El is határoztuk, hogy előbb-utóbb meglátogatjuk a harmincadik életévét még be sem töltött ifjú mestert az őrforrásnál, az izsáki Vadas dűlőben fekvő farmon.

A fogyasztó szemszögéből nagy jó és hangulatos volt ez a rendezvény, jó lenne rendszeressé tenni. Jönnénk máskor is.

Dorozsmai Endre

A szöveget a Borbandi blogra írtam több, mint egy éve.

Nekem is hasznos volt újraolvasni, mert már rég elfelejtettem például azt, hogy Birkásék pálinkáját Sendula Zoltán főzi, miközben manapság is kortyolgatunk belőle. A Birkás pincére egyébként is érdemes odafigyelni, az Alföld egyik jelentős feltörekvő pincészetéről van szól.