A Piac bisztró a
szájról szájra terjedő vidéki bűvös tippek egyike volt, a Ráspi, Enoteca,
Anyukám mondta, Ikon, Tiszavirág mellett, a Kistücsköt, Waltert nem említem
hiszen vendégkörük alapvetően Budapesthez kapcsolja őket. Szomorúan hallottam
egy zalai részvevőtől a Magyar Gasztronómia Egyesület legutóbbi ülésén, hogy a
hely bezárt. Ehhez képest, amikor a minap Zalaegerszegre vetett a sors,
teljesen véletlenül beleütköztünk a Piac bisztróba.
Rögtön be is ültünk, megtudtuk
a felszolgáló-üzletvezetőtől, hogy korábban is ott dolgozott, s most már fél
éve vezeti az éttermet, valamelyest a közízlés nyomására átfazonírozva. Korábban,
a Gault Millau Kalauz tanúsága szerint, olyan ételek voltak étlapon, mint a
csirke sütőtök-chutney-val, szarvasfilé hajdinás dödöllével, konfitált
kacsacomb töpörtyűs gersli-rizottóval. Most valóban a vendégek fősodrát
megcélzó fogásokat kínálnak a dicséretesen áttekinthető, rövid étlapon a
„gazdagon” kínált húslevestől a lazac-steaken keresztül a sörben sült
sertéscsülökig.
A beltér barátságos,
meghitt, kellemes zene szólt, a kiszolgálás pedig kifogástalan volt.
A déli menüt
annyira kedvező áron kínálták, hogy nem tudtam neki ellenállni. Partnerem épp
szigorú fogyókúrán volt, aznap gyümölcsöt ehetett csak, így aztán végignézte,
amint elfogyasztom a menü három fogását s mellé még egy desszertet. A csontleves remek
volt, a cérnametéltet házi jellegűnek mondtam volna, megtudtuk, hogy gyermelyi,
tény viszont, hogy kíméletesen hőkezelték, optimális állagúra s a levesben
felszolgált répát sem főzték túl.
Fizettem ezért írd és mondd 240 Ft-t.
Hasonlóan kedvező volt a csirkemell díjszabása is (750), amit lisztbe forgatott, majd
ropogósra sütött hagymakarikákkal és steak krumplival szolgáltak fel. A húson
kellemes pörzsréteg volt, viszont sajnos szárazra sütötték, a köret elemek kifogástalanok
voltak, a steak krumplit kevés zsiradékon sütötték, szinte szárazon, ami jót
tette neki.
A desszertfronton lenne mit erősíteni, a csokoládékrém (350) pudingporból
készített igénytelen produkció volt, a sajttorta (350) pedig erősen nyögvenyelős.
Borok terén nem áll
rosszul a hely, egy nagy befektetéssel életre hívott, számomra teljesen
ismeretlen villányi pincészetnek, a Halasi pincének a borait kínálták
elsősorban, kipróbáltunk közülük egy Muscat Ottonel habzóbort és egy sillert, mindkettő
ütötte a mércét.
Jól éreztük magunkat
a Piac bisztróban alkalomadtán szívesen kóstolnánk valamit a déli menün kívül
is.
Dorozsmai Endre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése