Legyünk néha
elfogultak! Nagy öröm, ha az egykoron elsöprő magyar többségű, ma már magyar
szempontból szórványnak számító Aradon új magyar vendéglő nyílik, történetesen
azon a téren, ahol már üzemel egy, két sarokkal arrébb. Az Imi konyhája nevű
hely filozófiája egyszerű: van két leves, két főétel, két desszert, ami két
ételt, a gulyáslevest és a palacsintát leszámítva naponta változik. Az árak
igen barátságok, minden fogás 1000
ft alatt van, akad, ami mélyen alatta. A konyha házias,
a beltér hangulatos, a kiszolgálás kedves, a pincérek beszélnek magyarul.
Megrendeltünk
minden aznap rendelhetőt: húsgombóclevest, gulyáslevest, rakott krumplit, „kontinentális
csirkét”, ami gombás rizzsel körített párolt csirkefelsőcombot jelentett, sajttortát
és túrós palacsintát. A magyar borok ottjártunk idején még nem kerültek
belistázásra, de ez napokon belül elintéződik, mint azt megtudtuk a beszállítótól,
aki történetesen mellettünk ült. Így aztán sört ittunk, csíkit, ami a legjobbak
egyike. Nem helyben, hanem úgy általában. Az ételek rendben voltak, a totálisan
túlfőtt rizset leszámítva. A sajttorta esztétikailag nem nyújtott meggyőző
élményt, ízre viszont átlag feletti volt.
Nagy kár, hogy az
élményt elrontja a dohányosok intoleranciája és a vendéglős túlzott
permisszivitása. A román fennhatóság alatt álló területeken minden vendéglátósnak
az a rögeszméje, hogy a forgalom drasztikusan csökken a dohányzás betiltásával.
Ebből következően, ha valaki gyűlöli a cigarettafüstöt, mint teszi ezt e sorok
írója, akkor vagy nem jár vendéglőbe és kocsmákba, vagy olyan idősávban megy,
amikor gyér a forgalom. Ezutóbbit próbáltuk a minap Iminél, de nem jártunk
sikerrel, a hely szinte tömve volt és a közönség jó része dohányzott. Azzal is
búcsúztunk, hogy szívesen visszajövünk, miután kitiltották a dohányzást.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokrata számára készült.
Imi bisztrójában 2013. február 9-én voltunk.
A beltéri fotók a hely FB oldaláról valók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése