Sörözők Budapesten

Megjelent a sokak által várt TOP 12 gasztro-kaland idén is. 

A kiadványra még visszatérünk, most csak annyiban legitim az említése, hogy idén komolyabban foglalkoznak a sörökkel, van benne étel és sör párosítás, bemutatják a legjelentősebb magyar kézműves söröket s közreadnak egy söröző-toplistát is. Ennek első három helyezettjét kötelező meglátogatni egy sörbarátnak (hadd jelezzem: a sör és a bor éppen úgy nem ellenségei és főszabály szerint nem is alternatívái egymásnak, mint ahogy a konyak, a whisky és a pálinka szeretete is megfér egymással. Sőt, ezutóbbiak sem zárják ki a sör és a bor tiszteletét és fogyasztását. Mi több, mindezek mértékkel fogyasztva akár egyetlen este is élvezhetőek váltakozó sorrendben, mindent a maga helyén persze.)

Kezdjük a szokásoknak megfelelően hátulról.

A harmadik helyet kilencvenes évek második felében megnyílt Henry Belga Söröző kapta meg, mely a Bem rakpart 12-es szám alatt működik azóta is egyenletesen magas színvonalon. A korrekt árszabású pazar belga sörkülönlegességek mellett a „Henry” vendéglőként is helytáll. A vendég szabályos sörlapot is kap, melyen nemcsak a sörök megnevezése, űrmértéke és ára szerepel, hanem rövid, a borleírásokhoz hasonló ismertetése is.

Második helyre egy első látásra sokadosztályú, aprócska, kopott söröző került, ahol még asztalok sincsenek, magasított székeken ücsörögnek a vendégek. A sörválaszték viszont lenyűgöző: cseh söröket ihatunk, olyanokat, melyek nem szerepelnek a mindennapi kereskedelmi forgalomban. Mint a Kalauz is írja, a kocsmáros nincs leszerződve egyik sörgyárral sem, így a csapolt sörválaszték még változik is. Egyedi élmény volt meglátogatni a Hegedüs Gyula 22. szám alatti Pivot a Vince előestéjén, nagyon komoly, markáns söröket kóstoltunk s még visszatérünk.

Vitatható az első helyezett Skanzen pozicionálása. Inkább különdíjra lettek volna érdemesültek. A hely minden esetre semmi máshoz nem hasonlítható, egyedi bájjal rendelkező és a Pivohoz hasonlóan visszatérésre sarkall. Csapos nincs, van egy kedves fiú, aki informál az intézmény működéséről. Megtudhatjuk, hogy egy magánlakásban vagyunk, ahol nincs személyzet, a vendéglátók semmilyen szolgáltatást nem nyújthatnak, így, ha valaki sört akar inni, az lecsapolja magának és a bekerülési összeget pedig leperkálja egy dobozba. 

Cigarettázni is lehet, hiszen mint említettük ez nem söröző, hanem egy dohányzó közösségi tér, ahol elüldögélhetünk a legizgalmasabb magyar kézműves sörök mellett. 

Életemben először vállaltam jó szívvel egy cigarettafüsttel teli térben való tartózkodást. A Skanzen alapkoncepciója nyilván joghézagra épít, de úgy, hogy ebből kára senkinek sincs, csak haszna. Végigkóstoltuk a teljes sörválasztékot, kívánunk sok sikert mind az üzemeltetőknek, mind pedig söröket szállító kisüzemeknek.

Dorozsmai Endre 

A szöveg a mai Erdélyi Naplóban jelent meg.

Ha minden igaz. :)

 A Skanzenben és a Pivoban 2012. március 22.-én és 23.-án jártunk.