Nem véletlen, hogy a mind a német, mind az angol nyelv a párlat megnevezését a lélekkel hozza összefüggésbe. Aki kóstolt már minőségi pálinkát, az tudja, hogy e nedű valóban olyan, mintha a főzőmester átcsempészte volna belé a gyümölcs lényegét, kvintesszenciáját, ha úgy tetszik, a lelkét. A magyar pálinkafőzés a túlságosan szigorú és ésszerűtlen jogi szabályozás miatt, mely a nagy cégeknek kedvezett, sokkal lassabban talált magára, mint a magyar borászat. Mára viszont eljutottunk oda, hogy egyre több nevet kell megtanulnunk, egyre többen készítenek csúcsminőségű pálinkákat.
A gyulai pálinkamanufaktúra néhány éve kezdte működését, a nemrégiben felépült kóstolóházuk is, ahová a minap sikerült eljutni egy gyulai kiruccanás alkalmával, melynek végcélja egyébként Jalecz Lajos újra megnyitott indonéz étterme volt.
A jó ízléssel berendezett kóstolóházban
kedvesen fogadtak, s miután érdeklődtünk, hogy lehet-e egyetlen centet kóstolni tételenként, felhívták a figyelmünket az egycentes kóstoló-soraikra,
melyekből meg is rendeltünk hármat, így túlzás nélkül elmondható, hogy elég komoly horizontális ismereteket szereztünk a főzde termékeiről.
A gyulai pálinkamanufaktúrában kínálnak hagyományos pálinkák mellett egy sor erdei gyümölcspálinkát is. Minden pálinka rendben találtatott, a leginkább maradandó élményt számomra a birs, a kökény és a szeder nyújtotta. Ha valaki falatokkal akarja kísérni a kóstolást, pillanatok alatt elé kerül egy „Hentes tál”, melyen van gyulai kolbász, csabai szalámi, minőségi sonka, lilahagyma s persze kenyér.
Mindez bárki számára elérhető áron. Csak szurkolhatunk annak, hogy a borturizmus után életre kapjon a pálinkaturizmus is, és kis csapatok felkerekedjenek meglátogatni az ország legjobb főzdéit a harci Brilltől a csabai Árpád pálinkaházon át a gyulai pálinkamanufaktúráig.
A szöveg a Demokrata számára készült.
A gyulai Pálinkamanufaktúrában 2012 februárjában jártunk.
Dorozsmai Endre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése