Ismét bebizonyosodott számunkra, hogy érdemes az igényes gasztro-blogok javaslatait megszívlelni. A kapuit mindössze hetekkel ezelőtt megnyitó Artesano étteremről máris olvashattunk egy méltatásnak beillő kritikát, ami kiérdemeltnek bizonyult.
A galériázott étterem hűvös eleganciával fogad, a háttérben ideális hangerősségű kellemes és hangulatos spanyol zene. Az étlap – szerencsére - nem túl hosszú, viszont majd’ minden fogás, de különösen, ami az előétel címszó alatt szerepel, ötletes, izgalmas, kreatív. S nem utolsó sorban: megfizethető. Az italválaszték is korrekt, magyar és spanyol borok között válogathattunk, itt már kicsit megbillen az ár-érték arány, helyenként a szaküzleti árhoz képest négyszeres a szorzó, de az is tény, hogy a hasonló színvonalú helyeken ez sajnos általános.
A kiszolgálás minden elvárást felülmúlóan szívélyes, a tulajdonos rendkívül kommunikatív, tudja, mit akar, s azt el is tudja mondani, ha erre igény mutatkozik. Javító szándékú megjegyzésem, hogy szerencsés a vendég előtt tölteni a borból, hogy ne szóljak a bor címke alapján való beazonosításáról és az előkóstoltatásról, ami sajnos elmaradt.
A választás közben kaptunk egy gyönyörűen tálalt ízletes falatkát: a jó minőségű kenyéren paradicsompép, rajta sertésszűzből készült sonkakülönlegesség, parmezánlemezke és snidling.
Remek kezdet. Ettünk hárman előételképpen tempurázott kagylót sütőtökkrémmel,
libamáj terrine-t,
3 halból összeállított carpaccio-t, sült rákot sárfányos articsókán
s kecskesajtos rukkolasalátát,
levesként gazpachot libamájas bucival,
fokhagymakrémlevest a tenger gyümölcseivel
(a fotón még a leves nincs a tányérban) és mediterrán hallevest.
A levesek kifogástalanok voltak, sőt, még annál is jobbak, az előételek ízletesek, a terrine egyenesen katartikusnak bizonyult, az articsókán sokallottam a sáfrányt, a hal-carpaccion a sót, a sütőtök nemigen állt össze a kagylóval. Mindazonáltal ez a rund is nagy elégedettséggel töltött el mindannyiunkat. A főételeknél megbicsaklott a lendület, a kezdet olyan fergeteges volt, hogy egyelőre a konyha nem tudta azt fokozni. Az egyébként tökéletes állagú malacsültnek
erőteljes kandisznó szaga és íze volt, a medvehagymamártás erőtlen volt a tengeri sügér mellett,
pesto-s, olajos stílusban ugyanez a növény talán jobban simult volna, mint így tejszínesen. A kacsamell ízletes volt, hibát nem lehetett lelni benne, de kiemelkedő erényt sem.
A desszertre sajnos már nem futotta a fogyasztói kapacitásból.
A nem minden esetben teljesült elvárások, apró döccenők dacára azt mondom: az Artesano az ínyencek egyik kedvence lehet és már most ott van az élbolyban. Úgy értem: országos szinten, a legjobbak között. Kívánjunk sikert neki!
Dorozsmai Endre
A szöveg - vélhetően meghúzva - a Demokratában jelent meg.
Az Artesanoban 2008. november 10-én jártunk.
Osztályozás
Atmoszféra: 9
Kiszolgálás: 10
Konyha: 9
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése