Vándor székely panzió és étterem (Csíkrákos, a falu melletti kápolna dombjának tövében)

 A Vándor Székely Étterem olyan, mint amilyennek megálmodunk egy hangulatos székelyföldi kisvendéglőt. Gyönyörű kerthelység muskátlival, faragott rönkfával, 

rusztikus beltér, lambériás mennyezet, deszkapadlót utánzó csempe, hántolatlan fatörzsoszlopok, kézi megmunkálású fabútorok, petróleumlámpát idéző csillár. 

A kiszolgálás kedves, szívélyes, a konyha a hagyományosnak nevezhető belső-magyarországi gasztronómia fogásait (pörköltek, frissen sültek, töltött káposzta, székely gulyás, brassói – ezutóbbi kettő nem elírás, egyiknek sincs erdélyi gyökere) elegyíti az Erdélyben is meghonosodott román és székely ételekkel (pacalleves, miccs, pisztráng).

Az árak nem egyszerűen barátságosak, hanem, különösen a vendéglő színvonalát is figyelembe véve, zavarba ejtően alacsonyak. Főételek köret nélkül mind 1000 ft alatt, jellemzően 600 ft körül, de a köret sem löki az ételek zömét 1000 fölé. Italárak hasonlóan zsebbarátok, sörök 130 és 250 Ft között, a borok és tömények hasonlóképpen.

Ettünk már itt pacallevest, brassói aprópecsenyét, vegyes bőségtálat (rajta hétféle húsétel, rántott sajt és köret). 

Az ételeket korrekt, átlagos színvonalon készítették el, kötözködni persze lehet, hogy mirelit volt a burgonya s a zöldborsó meg konzerv, a borok megmaradnak a kommersz választéknál stb., de minek? Ezek egyelőre még általános hiányosságok sokfelé a Kárpát medencében.

Összességében megállapítható, hogy az atmoszféra, kiszolgálás, ár/érték arány dolgában a Vándor székely egyértelműen kimagasló hely, gasztronómiailag pedig azt nyújtja, amit a legtöbb vendéglő ebben a térségben.

Dorozsmai Endre

A szöveg a  Magyar Demokratában jelent meg.