Borsátor Gyergyószentmiklóson

Az Erdélyi Magyar Ifjak nevű szervezet által idén hetedik alkalommal megrendezett nyári táborban megannyi más vonzó program mellett idén is komoly borászati előadások és kóstolók várták az érdeklődőket. Akik szép számban részt is vettek az egyes eseményeken, az utolsó nap borász meghívottjának, Kaló Imrének az előadásán a fősátorban teltház volt, s még azok is feszült figyelemmel hallgatták a szomolyai borprófétát, akiknek nem jutott kóstolópohár.

A borkóstolók sorát a Párkányi borvidéken borászkodó Bott Frigyes nyitotta meg (http://hu.bottfrigyes.sk), 

aki egyik alapítója a Határon Túli Magyar Borászok Egyesületének. Hadd idézzem az egyesület folyó év február 18-i megalakításakor közreadott nyilatkozatot: "Mi, határon túlra szakadt, de a Szent Istváni állam területén tevékenykedő borászok, már régóta elérkezettnek láttuk az időt arra vonatkozólag, hogy szorosabbra fogjuk az egymás közötti szakmai együttműködést. Sorsközösségünk, és az ebben a közegben konzerválódott alapvető emberi értékek és magyarságtudat, már régről barátságban tartott bennünket, de az értékeink, boraink bemutatása sikeresebb lehet, ha egy komoly összefogás keretén belül jelennek meg." Bott Frigyes abban a szellemben beszélt az EMI táborban is, mely kijegecesedik a fenti idézetből. Mondanivalója nemzeti szolidaritás, helytállás, az értékteremtés és értékmentés kategóriáira épült. Hangsúlyozta a kézművesség, a kompromisszummentes minőség-központúság, természetesség jelentőségét. A borok mellett bemutatta a pincében kapható kézműves bio tökmagolajukat és sárgabarackízüket is. 

A képen Bott Frigyes felesége és leánya kínálják körbe  a pincészet tökmagolaját helyi házi kenyér kíséretében.

A második napon Bussay László a zalai borvidék nedűivel ismertette meg a hallgatóságot. (www.bussaypince.hu) 

Bussay úgy tudott a magyar borászélvonalba emelkedni a termőhely üzenetét híven tükröző, tömör, sallangmentes boraival, hogy nem adta fel civil foglalkozását, azaz körorvosi praxisát. Ő is a technológiai varázslatoktól, adalékanyag-használattól mentes, természetes borkészítés mellett tette le voksot, amibe az is beletartozik, hogy a borokat ászokhordóban érlelik és nem a divatos, új kishordókban, ún. barriqueban, mivel „nem a hódoknak készitünk borokat”.

Vincze Béla, a 2005-ös Év borásza sajnos nem tudott eljönni, és az akadályoztatás is későn derült ki, így borait sem tudta a táborba küldeni. Helyére a borsátor szervezője, Borbély Zsolt Attila ugrott be, aki a Heimann pincészet 

(www.heimann.hu) hat kiváló borát mutatta be, hangsúlyozva a pincészet tradíciótiszteletét, a család két és fél évszázadra visszatekintő borászati hagyományait és a magyar gasztronómia iránti elkötelezettségét. Említést nyert, hogy a „Heimann receptverseny” eredményhirdetésén nem más, mint a magyar gasztronómiai megújulás vezéralakja Molnár B. Tamás főzött halászlevet. (Lásd erről: http://buvosszakacs.blog.hu/2008/06/10/jo_receptek_a_heimann_versenyen) Ennek ürügyén az előadó vázolta a magyar gasztro-forradalom lényegét is, melyet a valós tájjelleg, a szezonalitás, a minőségi alapanyag s annak tisztelete valamint a kreativitás ötösében látott megfoghatónak.

A negyedik napon Tokaj monográfusa, Alkonyi László mutatott be egy mélyen szántó előadás keretében hat remek szabott tokaji bort. 

Az előadó hangsúlyozta: Tokajból kiindulva újjá lehetne építeni Magyarországot a minél több embernek biztosított értelmes munka, alkotási tér, a görög szabadságfogalom tiszteletben tartása mentén. Eszerint akkor vagyunk szabadok, ha képesek vagyunk környezetünkből kibontani a benne szunnyadó teljességet. Ahhoz, hogy a Dávid szobor megszülessen – mondta az előadó - olyan hozzáállásra, olyan alapszemléletre volt szükség, hogy ne kezdjen el gondolkodni a művész azon, hogy esetleg többet keres, ha eladja a szobor alapanyagául szolgáló márványtömböt járólapnak.

Az utolsó nap az egri borvidékhez tartozó Szomolyán gazdálkodó Kaló Imre beszélt a világot romboló globális erőkről, a nemzetre leselkedő veszélyekről és az ellenállás lehetőségeiről. 

Szerinte a gyűlölet ellen csak a szeretet erejével lehet fellépni, ezt üzeni boraival, melyeket nem bocsát áruba, hanem barátai között oszt szét a pincéjében, vagy szerte a Kárpát medencében az EMI táborbelihez hasonló kóstolókon.

Dorozsmai Endre

A szöveg az Erdélyi Napló 2011. augusztus 17-i számában jelent meg.