2018. november 14., szerda

Colonello kult-café (Nagybánya, Thököly út – jelenlegi nevén Minerilor – 5.)




Ha végigtekintünk a XXI. századi Erdély vendéglátóipari egységein, szembeötlő, hogy a történelmi Székelyföldön kívül mennyire kevés karakteresen magyar hely van. Ez viszont csak egy okkal több arra, hogy megbecsüljük azokat, melyek képesek voltak ellenszélben megkapaszkodni és gazdaságosan működni. Ilyen a Pilvax Brassóban, a Vura Vinotéka Nagyváradon, a Jelen Ház Aradon, a Bistro 1968 és a Café Rhédey Kolozsváron valamint a sor legfrissebb tagja, a szeptemberben nyitott Colonello Nagybányán.
E minőségi kávézó-borozó-söröző a legendás Teleki Sándor grófnak állít emléket, nevében is. Teleki Sándor ugyanis nemcsak Bem seregében, hanem Garibaldi mellett is ezredesi rangban harcolt, erre utal az olaszos név, mely épp az ezredesi rangfokozatot takarja.
A beltér is ennek megfelelő, a történelmi levegőjű, boltíves hangulatos pinceterem falait a névadóval kapcsolatos egykori grafikák és írásos dokumentumok reprodukciói ékítik.



A borválaszték gerincét az erdélyi magyar borkészítés legjobbjainak nedűi képezik, Balla Géza, a Kárásztelki pincészet, a Nagybányához legközelebb eső bortermő település, Krasznabéltek legismertebb pincészete, a Nachbil borai. 
Sört a csíkszentsimoni manufaktúra szállít, kapható palackban a teljes választék, csapolva Tiltott (Igazi) Csíki és Barna Medve. 
Alkoholmentes kategóriában készítenek frissen préselt narancslevet, prémium kávét és teákat, kínálnak süteményeket és grillezett szendvicseket is. A kiszolgálás udvarias, kedves, az árak barátiak.
A nagybányai magyarság szellemi központjának, a Teleki Magyar Háznak az alagsorában nyitott kávézó a város egyik legigényesebb vendéglátóipari egysége, mely jó eséllyel a helyi magyarság kedvelt találkozóhelye lesz. Ráférne minden egykori erdélyi és partiumi városra egy hasonló filozófiájú egység Dévától Besztercén át Szászrégenig.

Dorozsmai Endre


2018. november 10., szombat

Portum étterem (Corvin sétány 2.)



A Corvin sétány kulináris szempontból évek óta a főváros egyik különösen izgalmas része. Van itt minőségi burgerező, kitűnő bureket kínáló horvát pékség, kézműves sörbár, hasonló filozófiájú borbár, cukrászda, bisztró és másfél éve, a Portum nyitása óta fine dining étterem is.
A minap sikerült ide eljutni, ráadásul délidőben, így mind a kedvező árú ebédmenüt (három fogás 2500 forint, mellé 250 forintért szörpöt is kínálnak), mind pedig az á la carte étlap két fogását megkóstolhattuk.
A beltér elegáns, puritán, letisztult, szerethető, mindenképpen vonzóbb, mint bármiféle túlzsúfoltság.

A kiszolgálás kiváló, pincéreink – hármukkal is alkalmunk volt szót váltani - veszik a lapot, stílusuk van, mosolyognak, egyikük a borok világában is otthonosan mozog, ami nem hátrány ebben a szakmában. Tőle tudtuk meg, hogy a séf korábban a Ramazuri nevű kitűnő bisztróban dolgozott.
A hétköznapi déli menü kínál egy előételt, egy levest, két főételt és két desszertet.
Mi vitello tonnato-t (klasszikus olasz surf and turf, azaz hús-hal kombináció),  
krumplisalátával és remoulade mártással körített rántott tőkehalat 
valamint almás-mangós morzsasütit kértünk, 
az állandó étlapról pedig foie gras előételt, teljes neve úgy szólt, hogy „kacsamájpaté, mangó, mandula, fekete szezám”  (3400 ft) 
valamint „csokoládé, maracuja, bazsalikom, török, mogyoró” elnevezésű desszertet (2100 ft).
Ételeink érkezése előtt kaptunk egy séfüdvözletet, házi burgonyaszirmon Fourme d’Ambert sajtkrém és lilakáposzta-relish. Remek kezdés.
A menü hozta azt, amit egy déli menütől egy jó helyen elvárhatunk, szép tálalás, korrekt ízek. Különösen a borjúhús gyönyörű színe, kíméletes hőkezelése és az aszalt citromkarika érdemel kiemelést.
A két á la carté fogás árához mért volt, lényegében két ételköltemény, textúra- és színjátékokkal, művészien tálalva és persze kifogástalan vibráló ízharmóniákkal.
Kiemelkedően jó élmény volt a Portum, csak ajánlani tudjuk mindenkinek, aki a kulináris kalandot keresi az éttermekben.

Dorozsmai Endre


A szöveg rövidített változata a  Demokratának készült.

2018. november 4., vasárnap

Temesvár legjobb vendéglátó helyei: kávézók, sörözők, borozók, éttermek



Kolozsvár és Nagyvárad legjobb éttermeinek számbavétele után következhetne Brassó, Nagyszeben vagy Temesvár, akár saját tapasztalataimra hagyatkozva, akár a Gault Millau kalauz első Romániával foglalkozó kiadványát alapul véve. Ezek ma Erdélyben a legizgalmasabb városok a gasztronómia terén.
A választás azért esett Temesvárra, mert itt a legszélesebb a ismeretbázisom. Temesváron akárcsak Nagyváradon vagy Kolozsváron, kb. fél évtizede indult meg az a pezsgés, aminek köszönhetően mára Kolozsvár után bár, de Temesvár is Kárpát medencei szinten kiemelkedő pozícióba emelkedett, megkockáztatom, hogy a képzeletbeli dobogó harmadik helyét foglalhatja el Budapest és Kolozsvár mögött holtversenyben Péccsel, Szegeddel s talán Debrecennel.
Akár a legjobb tízet, akár a legjobb harminc éttermet vizsgáljuk, szembetűnő Temesváron az olasz konyha markáns jelenléte, már-már dominanciája. Ez nyilván összefügg az olasz tőke jelenlétével, valamint az olasz konyha középeurópai popularitásával. S nyilván itt nem elsősorban pizzériákra kell gondolni, hanem olyan olasz éttermekre,  ahol pizzák mellett vagy a pizza mellőzésével a kiemelkedően jó konyha olasz gyökerekből táplálkozik.
Az olasz hatás mellett erős a szerb konyha jelenléte is, s milyen jól esne hozzátenni, hogy a magyar is. De sajnos nem. A magyar konyha nem konkrét vendéglőkön keresztül érezteti hatását, hanem egyes fogások által, melyek egyre gyakrabban feltűnnek a mára már magyar többségüket elvesztett egykori magyar városok fősodratú éttermeinek étlapján, mint a babgulyás, mely még útszéli csárdákban is slágerétel, a halászlé vagy a paprikás.
Ezzel szemben a szerbek több étteremmel és büfével is képviseltetik magukat, más kérdés, hogy a szerb konyha sokkal egyszerűbb, és kevésbé változatos, mint az olasz és nem csábít különösebben a továbbgondolásra, a fine dining irányában való kikacsintásra. Minden esetre valószínű, hogy a legjobb plejszkavicát a tágan értelmezett Erdélyben itt készítik, ami nem olyan nagy teljesítmény egyébként, mert ez az étel legfeljebb Aradig jut el északi irányban és Lugosig kelet felé. A Lera nevű grilles hely valamint a Szerb Grill elnevezésű gyorséttermek a hamburger tisztesen elkészített délszláv változatát kínálják az érdeklődő közönségnek. Van még pljeszkavicája egy helyi húsfeldolgozónak is, mely utánfutókkal áll a város több pontján, de ezek nem versenyképesek sem az említettekkel, sem a Délvidéken (pl. Palicson vagy Szabadkán) vagy a szerb és montenegrói területeken megszokott produkciókkal, melyek ugyanarról a tőből fakadnak.
A lista összeállításánál a fő szempont a minőség és a kreativitás volt, a határok sikeres feszegetése, az eredetiség, a konyha azon igyekezete, hogy többet adjon a fősodornál, a megszokottnál. Ennek érdekében akár hibákat is elnéztem. Voltaképpen az első két helyen végzett éttermekben is – ellentétben Kolozsvárral, ahol sokkal erősebb az élvonal – bizony voltak melléklövések. De mivel mindkettőben több ízben jártam és közel két tucat ételt kóstoltam, merek átlagot vonni a csúcsok és a mélyebb pontok képzeletbeli kiegyenlítésével. Ha a fő szempont a minőségstabilitás lenne, akkor a Riviere, a Locanda meg a Grill to Chill vezetné a listát.
Az első, bevezető részben úgy vélem, hogy szót kell ejtenem olyan műfajokról is, melyek a vendéglátáshoz tartoznak, de nem járnak együtt az ínyenc konyhával. Kezdjük a bor témájával, mely rögtön ellentmondani látszik a fenti szabálynak, hisz épp az első helyezett az egy borbár kiemelkedő konyhával, de ez merő véletlen. Említést érdemel az ételfelhozatal nélküli borbár műfajban a város első ínyenc borozója, a több mint tíz éve működő Enoteca de Savoya (Jenő herceg utca 11.), melynek egyébként magyar a tulajdonosa, tartanak is remek magyar borokat, sőt, több élvonalbeli magyar borász tartott itt borkóstolót Gere Andreától Takler Ferencig. A másik borbár a hajdani Városháza utcában (jelenlegi neve Ungureanu) a hatos szám alatt működő Wineguy, mely sokkal fiatalabb, az elmúlt pár év egyik fontos nyitása, a tulajdonos itt is érdeklődik a magyar borok iránt, sőt, megnyerte egész Erdély szakmai szempontból legjelentősebb boros eseményének, RoVinHudnak a főszervezőjét, Szövérdfi-Szép Zoltánt, hogy évente két-három kóstolót tartson, amikor épp a magyar borokra kerül a sor.
Temesvárt is elérte a kávéforradalom. E témában ismét csak az utóbbi két évben nyitott három helyet érdemes megemlíteni, melyek lényegében ugyanabban az utcában működnek, annyi megjegyzéssel, hogy az utca találkozva a Jenő herceg térrel, nevet vált, odáig Hunyadi, onnan Vár utca (jelenlegi nevek: Vasile Alecsandri, illetve Lucian Blaga). Ezek az Ovride, 


a Take Five 

valamint a Caffeine. Igen jó kávét főznek továbbá a Mokum caféban, ami szintén a Jenő herceg utcában van, akárcsak a Top 10-ben szereplő nem kevesebb, mint négy étterem. Nekem az Ovride a legszimpatikusabb, részben a beltere miatt, részben pedig azért, mert itt a remek kávén kívül minőségi süteményeket is kínálnak, melyek közül mi egy lime-os sajttorta-átiratot fogyasztottunk, s nagyon meg voltunk vele elégedve. Ezek mellett jó a híre a „Moara cu cafea” nevű helynek, ahová még nem jutottam el. S mivel szó esett a süteményekről, említést érdemel, hogy talán a legjobb cukrászda-kávézó a városban a Garage café, valamint a Massimo pizzéria külön térben helyet foglaló cukrászdája.
Temesváron működik több kultikus kézműves söröző, melyeket nem is szeretnék rangsorolni, mind a háromnak megvan a maga egyedisége és a különleges erénye. A Reciproc (hajdani Erzsébet utca, jelenlegi Marasesti 14.) egyben borbár is, kellemes terasszal és hangulatos, kellően tágas beltérrel, készítenek jóféle teákat és kávét is. Mindenféle kézműves terméket árulnak (csokoládét, mézet, szörpöt, lekvárokat), nem keveset Székelyföldről, melyeknek  a magyar felirata (nagyon helyesen) nagyobb, mint a román, ennél fogva a vásárlókban nem ritkán értetlenséget váltanak ki, de az üzemeltetők - akik egyébként nem magyarok, nem is tudnak magyarul - vállalják azt. 



A Bibliotheka a változatosság kedvéért szintén a Jenő herceg utcában működik, a 24. szám alatt, a legszélesebb sörválasztékot nyújtja a városban, itt sajnos a beltér nagyon kicsi, csak magasított székeken lehet ücsörögni, de van egy fedett terasza, ahol viszont este túl szerény a világítás, alig látja az ember a betevő falatot. Viszont van konyhájuk, tisztes pubfoodot kínálnak s a város egyik legjobb ár-érték arányú minőségi hamburgerét ehetjük náluk a legfrissebben megjelent helyi sörcsodákat kortyolgatva. 




Végül a harmadik Viniloteca a Mária tér tőszomszédságában, melyet a Bereta nevű helyi csúcssörfőzde működtetőjének apja alapított, aki már a nyolcvanas években nagy bakelitlemez-gyűjtő és -árus volt, s ma alighanem a város egyetlen bakelit lemezboltját üzemelteti egy minőségi sörözővel egybeépítve.
S akkor nézzük az éttermi szférát. Temesváron össze lehet úgy állítani egy TOP 25-ös listát, hogy a 25. helyen végzett étterem is bátran ajánlható legyen. Másrészt igen erős a középmezőny, mely nem vállal nagyon sokat, de azt igen korrektül teljesíti. Fontos megjegyezni, hogy ezidőtájt a város sokak által legjobbnak tartott étterme, nálam eddig a második helyet elfoglaló Merlot zárva van, új csapat veszi át, így felelősen nem tudom értékelni, hiába voltam ott több ízben és kóstoltam végig 20-25 ételt. Új tulajdonos, általában új séfet jelent, az új séf pedig más színvonalat. Úgy hírlik, hogy Mercy étterem tulajdonosai fogják működtetni a helyet, a Mercy benne lenne a Top25-ben, de a Top10-be nem sorolnám. Meglátjuk, mit tudnak nyújtani a fine dining műfajban.
Végül, de nem utolsó sorban, hadd soroljuk fel azokat a éttermeket, melyek a listára kívánkoznak, de nem volt már nekik hely. Ilyen a Jolie, ahol egyszerűbb mediterrán fogásokat, főként salatákat, pastakat és minőségi húsokat készítenek nagyon korrekt színvonalon. Egyedi hangulatú a Musiu, a konyha sem rossz, itt sem vállalnak túl sokat, de azt korrektül teljesítik, legyen szó pisztrángról vagy csirkemájpástétomról. 




Érdekes, fúziós konyhát visz a Homemade, tavaly jártam itt, azóta lehet, hogy fejlődtek, törekvő amatőr gasztro-blogger hangulata volt az ételeiknek. 




Jó élmény volt a tavalyi esztendőben a legnagyobb vármaradványban működő Fusion. Kitűnő pizzát sütnek a Massimoban és a Napoliban. Utóbbi ezzel az egyetlen issue-val bekerült a Tripadvisor temesvári élvonalába, utóbbinak igen erős a desszertfrontja és étteremként is megállja a helyét.

S akkor nézzük a tíz legjobbat:
1.      Vinto
2.      Caruso
3.      Riviere
4.      Locanda del Corso
5.      La Calul Alb
6.      Grill to Chill
7.      Misto
8.      Pescada
9.      Casa Antinori
10.  Pepper


Dorozsmai Endre

A szöveg az Erdélyi Napló számára készült, az elmúlt hét közepén jelent meg.