Egyik vesszőparipám az, hogy ha
valaki meg akarja ismerni a magyar csúcséttermeket, betekintést szeretne a fine
dining világába, de úgy, hogy közben ne veszélyeztesse a családi költségvetés
egyensúlyát, akkor nézzen szét a világhálón, hogy a legtöbbre tartott éttermeink
közül melyekben van déli menü. A legjobb éttermek kiválasztásában segít a Gault
millau, a Magyar Konyha Top 10, és/vagy a Dining Guide kalauz. A fővárosban
legalább tucatnyi csúcsétterem kínál kedvező áron ebédidőben 2-3-4 fogást.
A Monk’s Bistro ezek közül való.
A beltér hangulatos,
a
kiszolgálás kifogástalan. Udvarias, de ugyanakkor közvetlen, mind a pincérből,
mind az üzletvezetőből árad természetes kedvesség és kommunikativitás, ugyanakkor
mindketten szakmailag is messzemenően felkészültek, képben vannak minden fontos
kérdés tekintetében, legyen szó ételről, italról vagy a kettő harmonizálásáról.
Rendeltünk egy déli menüt (cékla,
saláta menta,
továbbá sertésszűz, karfiol, kelbimbó,
(a képen egy fél adagot kaptam lencsevégre, amikor látta a pincérünk, hogy félúton cseréljük az első fogásokat, felajánlotta, hogy ketté tálaltatja az ételt)
végül rizs, narancs,
kakukkfű)
valamint két fogást az étlapról (kacsa-consommé, királyrák, sós
citrom, citromfű
továbbá maracuja, pisztácia, pavlova).
Mint látható, az
ételmegnevezések az utóbbi évek divatjának megfelelően csak a főbb
alkotó-elemekre szorítkoztak, talán azért, hogy annál nagyobb legyen a meglepetés.
Mert bizony itt az embernek eláll a lélegzete a tálalástól, a színek, az ízek
és állagok játékától. Ez a hely nem egyszerűen nagyon jó, hanem katartikus. Nem
elégedetten távozik az ember, hanem fellelkesülten, hogy íme, ilyen is lehet
egy éttermi élmény.
Mindehhez érdemes azt is hozzá tenni,
hogy a borokat és a töményeket egyaránt értő kézzel válogatták össze, a borok
között olyan különlegességeket is fel lehet lelni, ami a borpiacot folyamatosan
pásztázó, évente ezres nagyságrendű tételt megízlelő borrajongónak is újdonság.
Egy szó, mint száz, a Monk’s
bistro a hazai vendéglátás csúcs-szegmensébe tartozik, s minden ínyencnek azt kívánom,
hogy legalább egyszer jusson el ide.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokrata számára készült.