Az erdélyi éttermek között minden
szegmensben, így a legjobbak között is, felülreprezentáltak az olaszok, aminek
vélhetően az az oka - az olasz konyha egyszerűségéből és nagyszerűségéből
fakadó világszintű népszerűségén túl - hogy az olaszok aránylag hamar
megtanulnak románul és fordítva, a románok könnyen elsajátítják az olasz
nyelvet. Nincs ez másként Kolozsváron sem. Az átlag feletti olasz éttermek egyike
az Olivo, mely néhány percnyi járóföldre fekszik a város szívétől, a Mátyás
szobortól.
Könnyed olasz bisztrókonyha, jó
alapanyagokkal, kiemelkedő kávékkal - így lehetne röviden összefoglalni a hely
karakterét. A dizájn jól kitalált, a beltér nagyon hangulatos, meghitt.
Az
asztalon só- és bordaráló, amit nagyon értékeltünk, az olívaolaj Monini, ez nem
rossz, de le lehetne cserélni valami komolyabbra.
Ettünk tintahalfestékkel
színezett fekete rizottót lazaccal,
humuszt zellerszárral és pirítóssal,
bélszínt ratatouille-al és házi pestoval,
tengeri sügért párolt zöldségekkel
valamint desszertképpen cannoli dip nevű szicíliai különlegességet. Szépen
tálalt ételeink alapvetően rendben voltak, ha nagyon keresnénk, találnánk
bennük itt-ott hibát, de ez nem cél.
A kiszolgálás nagyon udvarias és
kedves. Volt ugyan egy baki, amit viszont nagyon jól kezeltek. Rostélyost
rendeltünk, bélszínt kaptunk, mint kiderült, a tévedést az okozta, hogy steaket
mondtam, amit a pincér automatikusan bélszínnek fordított, nem figyelt arra,
hogy a köret az más annál az ételnél, s ez bizony a rendeléskor elhangzott. A
tévesztést kompenzálandó nem számolták fel a kávét és a desszertet, amit nagyon
értékeltünk.
Jól éreztünk magunkat az Olivo-ban,
jót ettünk korrekt áron, jó helyen.
Ajánljuk másoknak is.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokrata számára készült.