Nehéz összemérni a szépségeket, de ha Erdély legszebb városát kellene megválasztani vélhető, hogy Brassó nyerné a közönségszavazást. A sokévszázados múlt hangulatát ma is őrző patinás Főtér a fölé magasodó Cenk heggyel leírhatatlan látvány, barangolni a középkori leheletű utcácskák műemléképületei között egyedi élmény. A történelmi belváros tele van jobbnál jobb vendéglátóhelyekkel, melyek színessége és színvonala mára már beérte a belsőmagyarországi vidéki városokét.
A városban tucatnyi minőségi sörös hely van, de működik több igen komoly borbár is, mint a Terroirs Boutique de Vin, a Bodegá Wine and Tapas, vagy a Juno Wine Garden, mely a brassói várfal tövében, a Köszörű patak mellett gyönyörű környezetben várja a borrajongókat. Belépés után választhatunk a zöld növények közötti asztalok s s boroshordókban kialakított szeparék között.
A borválaszték elképesztő, jóval több, mint száz csendes tételt kínálnak Erdélyből és a Kárpátokon túli román tartományokból, összesen 20 pincétől, de igen szép az import választékuk is. S akkor nem szóltunk a habzó-szortimentről, mely további 40 tételt ölel fel. A hangsúly itt is helyi borokon van, de olasz és francia import pezsgőket is választékba vettek. Aki megéhezik, pizzákat, pasta-kat, salátákat rendelhet.
A kiszolgálás kedves, szívélyes, segítőkész, a pultos hölgyek ajánlani is tudnak, ha valaki elveszne a lenyűgöző választékban. Mi egy Solo prosecco-t ittunk, valamint egy muskotályos bort a talán legjelentősebb román borvidékről Dealu Mare-ról, az „Ezer arc”-nak keresztelt pincétől.
Felettébb kellemes élmény volt elüldögélni és elbeszélgetni egy pohár bor mellett e csodás borkertben, lám, nemcsak a városfalon belül érdemes Brassóban kalandozni, hanem azon kívül is.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokrata számára készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése