A Iulius Mall éttermi világa: @Fabrika, C. House Milano, Fenice Palace, Pescada Porto és társai

 

Konzervatív, értékközpontú ember nem szereti a plázákat. Nem szereti azt, amit szimbolizálnak, a fogyasztói idiotizmust, ahogy Tőkéczki professzor nevezte már a kilencvenes években a hedonizmus legprimitívebb formáját. Nem szereti a profitlogikát, nem szereti a reklámvilágot, a talmi csillogást és mindazt az amerikai kultúrmocskot, ami a plázákban működő multiplex mozikból ömlik ránk, amit már Szabó Dezső is „fertelmes Hollywoodnak” nevezett a harmincas évek legelején.

Mindazonáltal ténykérdés, hogy vannak plázák, ahol nemcsak a szokásos Food Courtokban, intimitásmentes környezetben, jobb-rosszabb street food jellegű egységekkel körbevéve, ehetünk többnyire órákkal hamarabb elkészített, majd melegen tartott, többnyire középszerű étkeket, hanem ahol akadnak minőségi helyek is.

Nem először írom le, hogy a budapesti Hegyvidék Üzletközpontban működő Tanti étterem még Michelin csillagot is kapott. Akkor még Pesti István vezette ott a konyhát, aki egyébként igen hamar távozott a csillag elnyerését követően. Utódja, Heiszler Olivér még egy évig tartotta a rangot, de később elveszett a csillag, s nem sokra rá megszűnt az étterem is. Gasztro-történelmi tény viszont, hogy egy plázaétterem csillaggal rendelkezett Magyarországon.

Közelebb jőve kies városunkhoz, ha végigtekintünk a sokat emlegetett Gault Millau kalauzban megemlített temesvári éttermek listáján, ott is találunk egy pláza éttermet, konkrétan a Iulius Mall főbejáratánál működő @Fabrika nevű helyet, mely pop kategóriában került be sárga kalauzba. Két ízben is jártam ott, egyik alkalommal déli menüt ettünk, másodszor polipot, burgert meg egy desszertet, kifejezetten tetszett a beltér, jó a konyha, a hely vita felett jó szívvel ajánlható.

A Iulius Mall a plázák világán belül egyébként egy kiemelkedő egység, jellemzően kellemes jazz szól a szépen parkosított részen, s az ételudvarban is akadnak átlag feletti egységek.

Ezek mellett tucatnyi saját bejárattal, saját belső dizájnnal rendelkező étterem is működik itt, hadd említsem másodikként a C. House Milano-t, mely ezidőtájt meglepő módon a Tripadvisor közösségének kedvence, első helyen áll a portál több, mint 250 egységet integráló temesvári toplistáján. 

2021 júniusában mi is betértünk ide, kifejezetten jó élmény volt, de nem sorolnám a csúcsok közé. Ettünk élvezhető paradicsomalapú fekete kagylót, egy jól sikerült Margherita pizzát, ami a műfaj büszke darabjának számít, valamint egy nem kiugró pohárdesszertet. Aránytévesztés lenne kinevezni, akárcsak a város legjobb olasz éttermének, nemhogy legjobb vendéglátó egységének, de hát ugye, „Vox populi, vox Dei”. Van a Tripadvisornak egy öngerjesztő hatása is, sok turista ennek alapján választ éttermet, majd ír is róla, így aztán ha a szolgáltatás szintje nem romlik, még több értékelés születik s még több turista tér majd be.

A Iulius Mallban működik a Fenice Palas is, egy remek arab étterem, mely, ha 2019 előtt nyit, vélhetően szintén bekerül a „sárga kalauzba”.

Mindezek mellett az elmúlt egy év leforgása alatt nem kevesebb, mint öt új étterem nyitott a Iulius Townban. Itt vetette meg a lábát a rákfogyasztás nagykövete, becenevén Pescobar, civilben Paul Nicolau, a Taverna Racilor brand tulajdonosa, akit már ismerhetünk az azonos nevű street food fesztiválokról. 

Sikerült a nemrégiben eljutni az új temesvári éttermébe. (Működik e néven három hely Bukarestben, egy Nagyváradon és egy Kolozsváron.)  Három fogást ettünk, fasírtot a tenger gyümölcseiből, polipos humuszt és fish and chips-et,  gyik fogás sem volt kifejezetten problémás, de némi konyhai odafigyeléssel, több lélekkel sokkal jobb lehetne a hely. A kiszolgálás az, amiről csak felsőfokon szólhatok. A motivált, kedves fiatal pincér hölgy szóba elegyedett egy hallótávolságon belül ülő kislánnyal, akinek be is mutatkozott, így tudtuk meg, hogy Biankának hívják, a pincérgárda többi tagjáról nem tudok nyilatkozni, de ő a szakmájának büszkesége.

Egy kőhajításnyira nyitotta meg kapuit a szemben levő épület aljában egy másik halétterem, a Pescada Porto, az újszentesi úton több, mint fél évtizede sikerrel működő Pescada testvéregysége, mely minden tekintetben emlékezetes volt, legyen szó beltérről, kiszolgálásról vagy konyháról.

A közvetlenül mellette működő Staropramen Cech In-be még nem sikerült eljutni, mint ahogy az épülettömb másik két éttermébe, a nemzetközi konyha legjavát kínáló Kai-ba, s az Enjoy Sushi bárba sem, de szemre kijelenthető, hogy ezek is igényes, bizalomgerjesztő egységek, melyekre jól eséllyel visszatérek még e rovatban.

Összességében pedig leszögezhetjük, hogy akár szeretjük a plázákat, akár nem, a Iulius Mallban több olyan hely is működik melyek a temesvári élbolyba sorolhatók.

 

A szöveg 2024-ben jelent meg a Heti Új Szóban

 

 

Újszentesi gasztro-célpontok

Nemcsak a fővárosoknak van a vendéglátás szempontjából (is) érdemleges vonzáskörzete (vagy ahogy az anyaországban mondják, számunkra furcsán csengő, más jelentéssel asszociált szóval: agglomerációja), hanem a többszázezres nagyvárosoknak is.

Ahogy Budapest körül igen izgalmas célpontokat kínál például Gyál (Galopp Major), Budakeszi (Gesztenyés nagyvendéglő) vagy Biatorbágy (Füge), úgy Kolozsvárról is megér egy kiruccanást az Andrásházán működő, nem mellesleg karakteresen magyar Bonanza, a tordaszentlászlói, szintén magyar Tamás bisztró, vagy a gasztronómiai csúcsokat nem ostromló, de szerethető a Csáni vendéglő Magyarfenesen.

Temesvár vonzáskörzetéhez is több kisebb-nagyobb település tartozik, Gyüregtől Újmosnicán át Tesöldig. Eddig csak Ötvényt és Újszentest sikerült nagyjából feltérképezni a vendéglátás szempontjából, ami persze nem véletlen, Ötvény a Béga gátján futó, a szerb határig tartó remek bicikliút mellett helyezkedik el, itt már akkor megnyitottak a helyek a nagy lezárás után 2020 májusában, amikor a város még aludt. Újszentes pedig útba esik, ha úgy akarjuk, Aradról Temesvár felé. (Többnyire nem úgy akarjuk, mert amit nyer az ember a gáton kétszeresen elveszti a réven, Újszentesen majd Temesváron araszolva, de nem nagy ez a veszteség, s ha eleve célba veszünk egy éttermet, akkor megéri azt vállalni.)

Nézzük mit kínál a Trianon előtt majdhogynem színmagyar, a rendszerváltás idején enyhe magyar többségű városka, melynek ma már több, mint 20.000 lakosa van, akiknek a település román wikipédia oldala szerint kevesebb, mint 5%a magyar. (A magyar oldal csak 2002-ig követi a város etnikai megoszlását.)

A legszínvonalasabb étteremnek az igényes a beltérrel és itallappal (borban sokkal erősebbek, mint sörben, utóbbi műfajban csak nagyipari multitermékeket kínálnak, míg a borok között fellelhető például a nemzetközi klasszisnak számító Chablis Premier Cru) illetve átlag feletti konyhával rendelkező Riba tűnik. Jóféle bruschetta-val indítottunk tavalyi látogatásunk alkalmával. „Három az egyben” jelleggel kaptunk egy prosciutto crudo-sat, egy lazacosat és egy paradicsomosat, melyeket minivágódeszkára erősített gránitlapon tálaltak esztétikusan.  A lazac remek volt, kívül pörzses, belül szaftos, ahogy annak lenni kell. Banálisnak tűnik, de érdemes megdícsérni a mellé adott krumplipürét is, amin bizony egyébként kifejezetten jó helyek is elbuknak időnként. 

A burgerrel már nem volt ekkora szerencsénk. Bár érdeklődtek, hogy miként süssék meg húst, a szépen formázott, kellő nagyságú húspogácsa túl tömör volt, s a kért medium fokozat helyett well done-ra sütötték. S mindez nem elég, a buci is szárazkás volt. Jó pont viszont, hogy az élvezhető steakkrumpli nem származott mirelites zacskóból. 

A profiterol égetett tészta részét helyben sütötték, tölteléke ízletesnek bizonyult, de némi finomhangolást elbírt volna ez a desszert. Összességében az ajánlott kategóriába tenném az egységet, melyről további részletek itt olvashatók: https://karpatiaettermek.hu/hely/riba-etterem/.

Figyelemre méltó a Galaxy Shopping üzletközpont keretében működő Sushi Master, ahol jó minőségű alapanyagokból kellő rutinnal kifejezetten jó sushikat készítenek sokféle változatban, elfogadható áron.

Ritka eset, hogy olyan helyről szóljak méltatólag, melynek fő attrakcióját nem teszteltem, de annyira meggyőző volt az a beszélgetés, amit január első napjaiban folytattunk a Trattoria Con Amore (Conac utca 22) üzletvezető-séf-tulajdonosával s egyben felszolgálójával, hogy ezt mégis megteszem. Kiderült, hogy ketten viszik a fiával az éttermet, nem cél a nagy népszerűség, nem akarják az üzletet bővíteni, nem reklámozzák magukat, örülnek, hogy ketten eleget tudnak tenni a fogyasztói igényeknek.  Ugyanakkor törekednek a minőség megőrzésére. Mivel gyér volt a forgalom ottjártunkkor, már kikapcsolták a pizza kemencét és idő előtti zárást terveztek, így csak egy-egy sört ittunk, de biztosan visszatérünk pizzázni. Szinte kizártnak tartom, hogy ezzel a szerény, de minőségorientált hozzáállással ne süssenek élvezetes pizzát.

Jó híre van a Papa mobil burgerezőnek, de sajnos zárva találtuk, így a Burger Mafia-ban vigasztalódtunk. Kifejezetten tetszett a hely, egyedül valami rendes sört hiányzott volna a nagyipari helyett, mondanám az üvegpoharat is, de azért legyünk realisták, egy food truck zsánerű helyen ezt szinte képtelenség megoldani. A szaftos burger remek harapásélményt adott, jó volt a hús, a zsemle s a belevalók is. Mindehhez kellemes, igényes zene szólt a hetvenes évek elejéről.

Nem állítom, hogy bármelyik bemutatott hely feltétlenül megér egy külön utat Temesvár belvárosából, de aki örömét leli a gasztro-turnézásban, az felfűzheti őket egy láncra, vagy ha eleve Újszentesen vagyunk bármi más okból, akkor érdemes e vendéglátóegységekbe beülni.

A szöveg a Heti Új Szóban jelent meg 2024-ben.

A Kárpát-medence legnagyobb pincefalvainak egyikét csodálhatjuk meg Monoron

 

Kereken negyven éve rendezték meg a rendszerváltást megelőlegező monori találkozót, (lásd erről bővebben a vonatkozó wikipédia szócikket: https://hu.wikipedia.org/wiki/Monori_találkoz%C3%B39 ), ahol még nem vált szét a nemzeti és a kozmopolita, a későbbi MDF-es és SZDSZ-es értelmiségi szárny. Ezzel a közel 20.000 lelkes, több, mint hatszáz éves múltra visszatekintő város bevonult a legújabb kor politikatörténetébe, akárcsak a 1943-ban Szárszó, vagy 1987-ben Lakitelek, s kétség nincs, Kötcsét is történelmi helyszínként fogják emlegetni néhány évtized múlva.

Első ízben 2023-ban jártam a városban, amikor Vasadon tartották a Mi Hazánk szellemi holdudvarába tartozó értelmiségiek találkozóját, ahova meghívást kaptam, bár a Jobbik balfordulata után felvállaltan a kormány oldalán állok. A beszélgetés után tettünk egy gasztrotúrát a szomszédos Monoron. Jártunk érdektelen kocsmában, kézműves sörözőben, a Pillangó nevű bűbájos, könyvesbolttal egybeépített kávézóban, a Kalmár névre hallgató színvonalas cukrászdában, s egy teljesen egyedi, elképesztő jó ízléssel berendezett, szavakkal leírhatatlan vendéglátóegységben, a zöld növényektől pompázó Fürge Pávában. Ott figyeltem fel arra, hogy helyi bort kínálnak, nem is olcsón. Bevallom, bár negyed évszázada igyekszem a magyar borvilág ütőerén tartani az ujjamat, eljárok borkonferenciákra, sétáló-borkóstolókra, borversenyekre, igyekszem követni a fontosabb boros sajtóorgánumokat, de eladdig nem tudtam, hogy Monoron bort is készítenek.

Egy évre rá a temesvári népfelkelés 35 évfordulóján interaktív előadást tartottam a városban egy helyi nemzeti körben, Szőnyi Attila főszervező meghívására. A Tarbály pince adott otthont a rendvénynek, mely mellett egy kis magyar szentélyt alakítottak ki, Turul-szoborral, történelmi Magyarország faragvánnyal és 13 kopjafával a 13 aradi vértanúnak. Nem meglepő, hogy a hely egyfajta lelki hazaérkezésélményt adott.

Az említett pince a pincefaluban található, mert bizony itt lelhetjük meg a Kárpát-medence második legnagyobb pincefalvát. A legnagyobb egyébként az 1200 pincét integráló hajósi, Monoron 970-at csodálhatunk meg, Császártöltésen kb. 600 alkotja a pincefalut, Verpeléten szintén, s van néhány, ahol 150-200 körüli a pincék száma, mint a felvidéki Nagytoronyai, a szerémségi karlócai, a bánsági verseci, s a délpartiumi ménesi.

A pincefalu az év minden napján egyedülálló látványosság, de akkor igazán izgalmas, amikor valamilyen rendezvény alkalmából élettel telik meg. Évente többet is szerveznek, január legelején tartják a forralt boros barangolást, amikor több tucat pince kinyit, köztük amatőrök és kifejezetten magas színvonalúak egyaránt.

Nézzünk akkor néhány monori konkrét vendéglátóhelyet, mely meglátogatásra érdemes a pincefalu bebarangolása előtt vagy az után.

A Jászapátiban működő Guri serfőzde itt is létrehozott egy egységet, a beltér hangulatos, a csapolt sörök száma 20 feletti. Mielőtt még bárkiben kétségek támadnának, hogy miként lehet összeegyeztetni a vezetést és az alkoholfogyasztást, érdemes jelezni, hogy vármegyebérlettel is utazhatunk Monorra, ráadásul a Kőbánya-Kispest vasútállomástól csak negyedóra az út. Ha már ott vagyunk Kőbányán, nézzünk be az állomástól pár perc járásra található Bujdosó Székely étterembe is, egy csodás nemzeti parkot alakított ki a tulajdonos, vitéz Bacsó András. A havi vármegyebérlet 9500 forint, ami akár egy hosszú hétvége alatt is megtérülhet.

Betérhetünk a Gastro piac nevű street food egységbe, melyet a Bock bisztró korábbi üzletvezetője alapított, itt leginkább a pizzát tudom ajánlani a kóstolt fogások közül. A beltér emberközeli, otthonos, a kiszolgálás nagyon kedves, az árak kifejezetten barátiak. Az italválaszték figyelemre méltó, Primator sört csapolnak, kétfélét és a monori borok közül kínálnak egy sor izgalmas, jól összeválogatott tételt, meg is kóstoltunk ezek közül négyet, a Baldavári pince Code 12 névre hallgató bora, valamint a Strazsahegyi borház fahordós Chardonnay-ja győzött meg legjobban.

A Fürge Pávának működik egy testvéregysége a pincefaluban, a csak szombaton és vasárnap nyitva tartó Lusta páva, ezt is meglátogattuk az idei forralt boros rendezvény alkalmából. Jó ízekkel és kifogástalan kiszolgálással vártak, jól esett bent melegedni, mert bár sütött a nap, de azért a január, az január, forralt bor ide vagy oda átfagy az ember egy idő után.

Végül hadd szögezzük le: a Kárpát medence legvonzóbb, legpezsgőbb, legszebb városa a magyar főváros, melynek felfedezése a legszebb kihívások egyike. Temesvár belvárosából számolva az autópálya aradi kerülőjével együtt a Clark Ádám téri nullás kilométerkőig 316 km, ami alig több, mint 3 óra alatt megtehető. Érdemes ugyanakkor odafigyelni a főváros vonzáskörzetében levő településekre, mert ezek is rejtenek kincseket, mint amilyen Fóton a sörfőzde, mely a Temesvári Magyar Napokon is rendszeresen kiállít, a Jenői Pékség Budajenőn, az érdi Vajas kalács, a diósdi Kiskifli s a törökbálinti Nagykifli, hogy néhány csúcspékséget mondjak. De említhetem Érden a CsEHvegő s a Köleses sörözőket, a budakalászi Schieszl éttermet, a halászteleki Édes Piros desszertvilág nevű csúcscukrászdát. A sor még hosszan folytatható.

Monoron a nyitott pincés eseményeket érdemes célba venni, a legközelebbi a jövő esztendő januárjának első hétvégéjén várható.   

 A szöveg a Temesváron megjelenő Heti Új Szó számára készült.