A szegedi Vajdaság Pub és a Picco Bello

 

Temesvár önmagában is kiemelkedő gasztro-túra célpont a maga félszáz vállalható vendéglőjével, tucatnyi prémium éttermével, ugyanennyi csúcssörözőjével, fél tucat borbárjával és borra összpontosító melegkonyhás helyével.

De ha húzunk egy 100-120 kilométeres sugarú kört a térképen, akkor a legközelebb eső, hasonlóan kiemelkedő város egyértelműen Szeged. Nagyvárad távolabb van, Arad jócskán elmarad Temesvár mögött, Versec nemkülönben, talán még Nagybecskerek tartogat komolyabb izgalmakat.

Markáns Szegeden a csúcsot ostromló „új hullám”, lásd Alabárdos, Katedrális, Kelesztő, igen erős a hagyományos vonal, mint a Öreg Kőrössy, Kiskőrössy, Jobb mint otthon, Sótartó, Fehérói halászcsárda, Fasor, Kiskakas, valahol a kettő között mozog a Concept bistro, a John Bull és a Bistorant, van egy sor prémium söröző, mint a Maláta, Napfény, Sörök Háza, Cirmi, Plebs, s megannyi street food egység a mexikóitól az olaszon át a szerbig, a távolkeleti etnikai konyhák sem hiányoznak, a Buddha bár thai és japán ételeket kínál, a régóta működő Taj Mahal nyilván indiai konyhával várja a vendégeket, tán tavaly nyitott a Memories of India, s alighanem idén a pakisztáni-indiai Khyber. 

Szeged pezseg, egyre-másra nyitnak izgalmas egységek, az Emmarozs nevű csúcspékség már három hellyel van jelen a városban, a Rudi és Fickó szépen terjeszkedik, a szemben levő ingatlant is bérli, ugyanezt látjuk a Il Divo esetében, mely szinten a szemben levő teret célozta meg, a debreceni Fekete Bárány idén nyitott Szegeden egységet.

Lássunk most két olyan helyet, mely egészen friss. Az egyik a Vajdaság pub (https://www.facebook.com/VajdasagPUB/), aminek neve persze rávilágít egy sajnálatos köztudat-torzulásra, arra, hogy miközben a Vajdaság egy szerb történelmi kategória, a magyar közhasználatba beivódott, a magyar érdekvédelmi szervezetek többsége (VMDK, VMDP, VMSZ) is így határozza meg magát. Holott mi magyarok, ha nem akarjuk az egységes Délvidék megnevezést használni a szerb elnyomás alatt álló területeinkre, mert abba beleérthető a horvát csizma alatt levő Drávaszög, akkor javasolt a Bánát, Bácska, Szerémség tagolás.

Az italkínálatnak s a dekorációnak szerves részét képezi a Jelen sör, ami persze multitermék. Van viszont Pilsner Urquell csapolva, ami ugyan nem szerb, viszont finom. Lenne még tere az italválaszték bővítésének és a délvidéki irányba való elmozdításának a kézműves sörök terén, hiszen megannyi kisüzem működik itt, Zentán, Nagykikindán, Nagybecskereken, Óbecsén, Újvidéken, Zomborban s nem egy ráadásképpen magyar kézben is van.

S akkor nem szóltunk a magyar borászatokról. Értékelendő, hogy a Gedeon pince izsáki borai mellé a Dukay pince két szerémi nedűjét is választékba vették, s nyilván értjük, hogy az ugyanitt gazdálkodó Maurer Oszkár és Sagmeister Ernő borai nem feltétlenül a pub közönségét szólítják meg, de azért lehetne velük próbálkozni, akárcsak a szabadkai DiBonis borokkal. Van persze Gorki List meg házipálinka Vajdasághub névre keresztelve.

Másik új egység, amit múlt hónapban fedeztem fel, a hajdani Gong pálinkávézó helyén nyílt, az Oroszlán utca és az Oskola utca sarkán, ahol időközben egy olasz konyhát működtető csapat is próbálkozott, sikertelenül. Most Picco Bello Prosecco Bár néven vág bele egy minőségközpontú társaság remek habzó italokat kínálva.

Vannak söreik is, elvégre az is habzó ital, érdekes a választék, nehéz megállapítani, hogy milyen elvek szerint válogatták őket össze, az olasz Peroni van csapon, palackban a francia Kronenbourg, a spanyol San Miguel és görög Mythos. Mondhatnánk, hogy a legfőbb európai habzótermelő országok képviseltetik magukat egy-egy sörrel, de nem, mert a görögöket aligha sorolhatjuk oda. Sebaj, nem ez a fő téma.

Tízféle Prosecco-t tartanak többségüket kimérik decire is, van két Cremant (ez a Champagne-on kívül termett francia pezsgők megnevezése), három cava (ez a spanyolok fő pezsgőkategóriája) valamint ötféle Champagne, utóbbiak csak palackra kaphatók. Borkorcsolyaként kérhetünk többek között fokhagymás vajkrémet pirítóssal, arancinit, burrata-t, kovászos kenyeret szarvasgombakrémmel, sonka- és sajttálat, valamint szendvicseket.

Mi kétféle prosecco-t kóstoltunk meg, sokkal jobbak voltak, mint a Lidlben és hasonló bevásárlóközpontban kapható termékek, s arra ösztönztek, hogy legközelebb folytassuk a többi érdekes és izgalmas prosecco felfedezését. Tegyem hozzá, hogy a legnagyobb élmény ebben a műfajban az volt, amikor Valdobbiadene-ben Maurillio Gobbo borrajongó egyetemi tanár kalauzolt bennünket egy napon keresztül pincészetekben és éttermekben, helyben készült prosseco-kat kóstolni. A borok helybeni, az ültetvény árnyában való élvezetét nem pótolja semmi, de ha nem akarunk egy napot utazni, hanem a Kárpát medencében kortyolgatnánk prémium Prosecco-kat vagy más pazar nedűket a habzó kategóriából, kellemes környezetben, kifogástalan kiszolgálás mellett, akkor erre a Picco bello remek hely.

 

A szöveg a Temesvári Új Szó számára készült, meg is jelent 2024. december 8-án.

Nagymúltú családi vendéglő Budakalászon: a Schieszl

A séfek egy része úgy pattog a vendéglátás különböző egységei között, hogy a Brown-mozgás jut eszünkbe róluk. Mire megszokjuk, hogy a több, mint tíz éve a pályán levő, de még mindig ifjú séftehetség, Farkas Mózes a bajai Borbisztró konyháját irányítja, addigra már a Kiskőrösön működő La Ronában dolgozik, ahhoz, hogy a minap egy remek fővárosi olasz étteremben, az R-Go legendás dobosának, Barile Pasquale fiának a pizzériájában, Impasto-ban találkozzak vele, ahová pár hónapja igazolt át. De számtalan más példa is hozható, ami mögött a séfek ambícióján és tapasztalatszerzési vágyán kívül a tulajdonosi kör és a konyhafőnök közötti súrlódások is ott lehetnek.

Ezért jó modell a séfétterem, amikor a séf a maga bőrét viszi a vásárra. A séféttermeken túlmutat a családi étterem, ahol az egész kisközösség vagy adott esetben csak egy pár húzza egy irányba szekeret. Gyula legjobb étterme hosszú ideig a Patrióta volt, a séf Csiszér Árpád a konyhán, felesége, Nyári Katalin a vendégtérben, ők ketten kiváló párost alkottak így.

A sajnos már rég megszűnt, kérészéletű Paletta Budapest legjobb éttermeinek egyike volt a kilencvenes évek közepén, Sam Worthington is méltatta a Budapest Business Journal Week-ben. Ha emlékezetem nem csal, két testvér vitte a helyet, elképesztő kedvességgel, közvetlenséggel szolgáltak ki, igyekeztek mindenben a vendég kedvében járni.

Akkortájt voltunk a kiszolgálás tekintetében hasonlóan emlékezetes élményt nyújtó óbudai Giglerben is, mely még mindig működik, nagy kár, hogy korán bezárnak, amikor arra vetett az utam az utóbbi években, mindig 16 óra után járt az idő, így nem tudtam újrakóstolni a kilencvenes években az elsők között megízlelt pacalpörköltjüket.

A családi vendéglők egyik leghíresebbje a pesti Rosenstein, melynek jelmondata is az, hogy „hagyomány, innováció, család”. Mindenképp megemlítendő a balatonszemesi Kistücsök, ahol Csapody Balázs tulajdonos és sógora, Jáhni László a két kulcsember, de az egész család ott dolgozik valamilyen poszton a Balatoni régió leghíresebb éttermében, mely Bib Gourmand titulust is kapott 2023-ban a Michelin kalauzban, amit sikerült azóta megőriznie.

Ebbe a sorba illeszkedik a budakalászi Schieszl is. Budakalász egyike a Székesfőváros vonzáskörzetébe tartozó településeknek, akárcsak Diósd, Törökbálint, Budajenő Nagykovácsi, Üröm vagy Budakeszi, hogy csak a budai oldal néhány szeretetreméltó városkáját említsem, melyek az utóbbi évtizedekben igencsak felkapottak lettek, hiszen sokan kiköltöznek a metropoliszból, de ott akarnak maradni annak vonzáskörzetében. Budakalászra HÉV visz ki a Batthyány térről, így a közlekedés is kényelmes. A Schieszl nemcsak a konyha színvonalának, hanem árnyas teraszának köszönhetően is bekerült különböző toplistákra, például a Magyar Konyha Magazin legszebb kerthelységeket pontozó listájára.

A vendéglőt a milleniumi ünnepségek évében, 1896-ban nyitották, azóta apáról fiúra száll, ifjabb Schieszl Konrád, aki 2005-ben vette át a hely irányítását édesapjától, idősebb Schieszl Konrádtól, immár az ötödik generáció a sorban. 1946 és 1973 között a történelem vaskényszere miatt működésük szünetelt, de mihelyt lehetett, újranyitottak.

Gyakori modell borvidékeken, hogy pincészetek éttermet nyitnak, Villány és Szekszárd legjobb éttermei jellemzően így jöttek létre, legyen szó a Michelin tányéros Sauska48-ról, a megnyitása óta a Kárpát medencei élbolyhoz tartozó Gere Manduláról, a Bock Óbor étteremről, Mészáros Pál Merops-áról, vagy a Takler vendéglőről. De említhető a csopaki Söptei és Petrányi étterem vagy Laposáék éttermei, a Hableánytól a Friss teraszig.

Létezik fordított modell is, amikor egy étteremnek saját szőlője és bora van, de ez sokkal ritkább, nem könnyű megszervezni az étterem mellett egy borászat életét is, a szőlőtermesztés és feldolgozás minden nyűgével. Schieszlék viszont e szűk csoportba tartoznak, 12 hektár szőlőjük van, az évente letöltött 40.000 palackbort pedig helyben értékesítik. A pécsely-i Nyáló hegyen 2,3 hektárt művelnek, ahol Kékoportó, Kékfrankos és Cabernet Sauvignon terem, balatonfüredi Vörös málban 8,7 hektár Sauvignon Blanc, a csopaki Nagykút dűlőben egy hektár Olaszrizling, Gyöngyöstarjánban a Ludasi dűlőben 1,3 hektár Cserszegi fűszeres és Tramini.

Mindemellett az üknagypapa receptjei alapján készítik a sonkát, a kolbászt, a hurkát, modern technológia alkalmazásával persze. De helyben főznek dzsemet, készítenek pestot, palackoznak gyümölcsleveket, s maguk sütik a kenyeret.

Első ízben 2012-ben jártam náluk, majd 2013-ban, 2016-ban, legutóbb pedig 2025 februárjában. A gazda szeme hízlalja a jószágot, tartja a régi mondás, ifj. Schieszl Konrád utóbbi két alkalommal személyesen felügyelte az üzletmenetet, szóba elegyedett a vendégekkel, szívélyessége sokat hozzátett az élményhez. (Lehet, hogy első két látogatásomkor is ott volt, csak akkor még nem ismertem fel a világhálós fotói alapján.)

Öröm érzékelni a konyha színvonalának emelkedését egy bő évtized perspektívájában a tisztes házias szintről az ínyenc konyha felé kacsingató, de közérthető, szépen dolgozott tányérokig. Egy szó, mint száz, ha a fővárosban járunk és ki szeretnénk ruccanni valahová a közelbe időveszteség nélkül, a Schieszl vendéglő jó választás.

 

A szöveg a Temesvári Új Szó számára készült 2025 elején.

Rua Asian Food and More (Érd, Kálvin tér 3-5)

 

Érdre, Pest vármegye legnagyobb városába eljutni a főváros budai oldalának déli részéből, közelebbről Nagytétényből, percek kérdése, de a Déli pályaudvarról is kevesebb, mint fél óra. Márpedig itt nem egy olyan vendéglátóegység működik, mely megér egy kiruccanást, akár a nulla kilométerkőtől is. Ezek közé tartozik többek között a Köleses söröző, a patinás Pataki cukrászda, mely a nemrégiben nyitott egységet a Hegyvidék üzletközpontban, a Blues tanya, a Poirot belga étterem, vagy a Barka kávézó-kuckó.

A sor újabb egységgel bővült idén tavasszal, megnyitotta kapuit a Rua, ahol főként vietnámi ételeket kínálnak, de néhány fogás más távolkeleti kulináris kultúrákhoz, leginkább a thai és koreai gasztronómiához kapcsolódik. Némi világhálós kutakodással hamar kiderül, hogy három fiatal áll a kezdeményezés mögött, ketten a remek Khanból igazoltak át, egyikük pedig a Lehel piac melletti #Bi-nek volt névadó alapítója. Így már az is érthető, hogy a kiszolgálás sokkal kedvesebb, mint egy átlagos távolkeleti egységben, az említett helyeken mindig ügyeltek arra, hogy a vendég jókedvűen távozzon s nem csak azért, mert jót evett.

Kínálnak többek között nyári tekercset, pho-változatokat, tom yum levest, különféle sült tésztákat, kim chis pirított rizset változatos feltétekkel, s Thit Kho Tao névre hallgató, sertéscsászárból készült vietnámi ételkülönlegességet.

Mi ettünk jó ízegyensúlyú, a felfokozott elvárásainknak megfelelő marhahúsos pho-levest, remek, ropogós, vibráló ízvilágú vietnámi tavaszi tekercset, rántott rákot és kiváló sertéshúsos bao-t. 

 

Ide jó érzés lesz visszatérni.

 

Dorozsmai Endre

 

A szöveg a Demokrata számára készült.